M. Kondor Viktória: A Hornyánszky-nyomda és az Akadémia könyvkiadása (A MTAK közleményei 22. Budapest, 1989)

II. A Hornyánszky cég kapcsolata az MTA-val, szerepe a folyóirat- és könyvkiadásban és könyvterjesztésben

45 lési kiadásokat és a maradék összegeket. 1875 Eggenberger működésének utolsó éve 550 Ft-al szerepel a Könyvkiadóhivatal kezdó éve 1876 - 5634 Ft-al, a későbbi években 5-6000 Ft-al szerepel. Knoll sortiment üzletének bevétele a kimutatás szerint 84-85-ben 7840, illetve 5503 Ft. Hornyánszky sortiment üzlet bevétele 2800 és 2200 Ft között ingadozik. A következő részt, amely a következtetést levonja, szószerint közöljük, ez pedig a számoszlopok után így hangzik: "Ez összeállításból (1884 és 85-öt mellőzvén, a mikor is némely kiadványokból nagy végeladás volt rendezve és a Közoktatási Minisztérium ezrekre menő megrendeléseket tett) kitűnik, hogy azon évek voltak a leggyümölcsözőbbek, melyekben a könyveladást a Könyvkiadó Hivatal közvetítette, s hogy a sortiment-üzletnél a bevétel évről évre hanyatlott, újonnan igazolva Csengery szavait, hogy a kiadványok elárusítása és szétküldése felől magának az Akadémiának kell gondoskodnia, (kiemelés az eredetiben) A M. Tud. Akadémia Könyvtári Bizottsága (1890) f. évi június 16-án és szeptember 27-én tartott üléseiben, a főtitkár előteijesztésére, a következő javaslatban állapodott meg: Határozza el az Akadémia 1. A Hornyánszky Viktor céggel, miután a felmondás f. évi február havában már megtörtént, az 1885. októberben kötött könyvkereskedői szerződést 1890. december 31-ikével felbontja és 1891. január 1-től kezdve a Könyvkiadó Hivatalt az Akadémia palotájában visszaállítja. 2. A Könyvkiadó Hivatal vezetését a főtitkár főfelügyelete és a könyvraktári tisztviselő ellenőrzése mellett, úrra bízza, egyelőre egy év tartamára..." A továbbiakban a határozat pontosan megszabja a Könyvkiadó Hivatal vezetőjének teendőit. Ezt mellőzve, térjünk vissza a könyvkereskedés megszüntetésére. Az idézett jegyzőkönyvi rész (és az egész) semmi kétséget sem hagy afelől, hogy már az eredeti célkitűzés a könyvkereskedés megszüntetése, de méginkább a könyveladás közvetlen akadémiai jogkörbe való visszavétele volt. Itt nem a tapasztalatokból és a felhalmozódott tényekből vonták le ezt a következtetést, hanem az adatokat és tényeket úgy állították össze, hogy ezt a következtetést - t. i. a könyveladás saját jogkörbe vonását - szolgálja, mintegy alátámassza. Még világosabban: az előzetes koncepcióhoz igazították az adatokát. Valószínűleg pontosan közölték a Hornyánszky-sortiment üzlet által eladott akadémiai könyvek összegét, de nem közölték - emh'tést sem tettek a Főtitkári hivatal által kezdeményezett egyéb eladásokról - a Révai-cég, Pallas, Atheneaum, és Kohn-testvérek könyveladásából származó összegeket. Ebben az értelemben célzatos az összeállítás, amennyiben az akadémiai saját hatáskörű eladás és az akadémiai könyvkereskedés ellentétére kiélezett, holott ez az ellentét ilyen kiélezett formában sohasem létezett; hiszen az akadémiai főtitkári hivatal, mint láttuk az előbbiekből - párhuzamosan a könyvkereskedés, az "önálló könyvkereskedés" működési ideje alatt is maga is foglalkozott kiadványai árusításával, ha ezt más könyvkereskedők közbeiktatásával tette is. A könyvkiadóhivatal visszaállítása tehát csupán azt jelentette, hogy már valamennyi könyveladást az Akadémia Főtitkári hivatala és a könyvkiadó hivatal együtt intézte. A könyvkiadó hivatal csupán végrehajtója lett - vezetője fizetett akadémiai hivatalnok - a Főtitkári hivatal útján kezdeményezett könyvárusításának is, aki "a helybeli és vidéki könyvárusokkal, a kereskedésbe bocsátott kiadványokra