M. Kondor Viktória: A Hornyánszky-nyomda és az Akadémia könyvkiadása (A MTAK közleményei 22. Budapest, 1989)
III. Az akadémia támogatásával és a Hornyánszky cég kockázatára kiadott művek
154 A Zolnai Gyula által igért félév, majdnem öt évre hosszabbodott, amikor a szerkesztés valóban befejeződött és a szótár nyomdai előállítására sor került. Közben még a bizottság 1900. december 15-i ülésén adott részletesebb jelentést a szerkesztő munka állásáról, amikor kitért a munka elhúzódásának okaira is. E szerint "a szerkesztés azért tart oly soká, mert az anyagnak igen nagy része nem volt felcédulázva s rendezve s most az előteijesztett próbaszedés alapján számítva kitűnt, hogy a szótár nem húsz, hanem negyven-ötven ívre fog teijedni..." Ezen az ülésen, a szerkesztő kérésére, a bizottság az Oklevélszótár szerkesztői díját ívenként 100 koronában állapította meg, "feltéve, hogy a szedés sűrűsége a Nyelvtörténeti Szótáréhoz hasonló lesz." Egyszersmint megbízta az előadót s a szerkesztőt, "hogy miután már az Akadémia főtitkára az eddig szótárak kiadóiával értekezett - vele a kiadásra nézve állapodjanak meg, lehetőleg úgy, hogy a tiszteletdíjnak felét fizesse.'** A Hornyánszky Viktor nyomda és kiadóvállalat 1901. február 25-én kelt, Szily Kálmán főtitkárhoz címzett levelében a kiadásra vonatkozó - az alábbiakban következő - ajánlatot tette: "Köszönettel vettük a M. T. Akadémia tekintetes Nyelvtudományi Bizottságának szíves felhívását, hogy a Magyar Nyelvtörténeti Szótár pótkötetének, Magyar Oklevélszótár kiadására vonatkozólag ajánlatunkat tegyük meg. A mű kiadásával járó összes költségeket pontosan kiszámítottuk s egybevetve ezeket a várható kelendőséggel, sajnos arra az eredményre jutottunk, hogy ha a tekintetes Bizottság azon óhajának, hogy a honorárium felét mi viseljük, eleget teszünk, a vállalkozás ránk nézve csakis veszteséggel járhat. A műből ugyanis - tekintetbe véve azt is, hogy a pótkötetet, mint önálló munkát olyanok is meg fogják vásárolni, kik a "Nyelvtörténeti Szótár"-1 nem szerezték meg, szerény véleményünk szerint 650-700 példánynál többet eladni nem lehet, mert hiszen a "Nyelvtörténeti Szótár"-ból pontos feljegyzéseink szerint összesen 750 teljes példány kelt el, míg 300 előfizető a példányt még mai napig sem kompletálta, s így ez utóbbiak a pótkötetet sem fogják megvásárolni. Súlyt helyezvén azonban arra, hogy cégünk legkiválóbb kiadványának a "Magyar Nyelvtörténeti Szótár"-nak pótkötete is a mi kiadásunkban jelenjék meg, hajlandók vagyunk a tekintetes Bizottságnak a mű tiszteletdíjára vonatkozó óhaját teljesíteni, feltételül kötve ki azonban hogy a. a mű szedését csakis a teljes kézirat átvétele után legyünk kötelesek megkezdeni, b. a mű előállításánál felmerülő szerzői correcturák és változtatások költségeit az általunk fizetendő tiszteletdíjból levonásba hozhassuk. Az első pont szíves elfogadását azért kéljük, mert ez esetben a mű elkészítése egyfolytában, megszakítás nélkül történhetnék, mely körülmény az bizottságai 1854-1949. MTA Könyvtárának kiadványa Bp. 1974. Szótári Bizottság c. fejezete 71-78. 1. V. ö. Hutás Magdolna: Az Akadémiai Nagyszótár történetének vázlata (1898-1952) Nyelvtudományi Közlemények 75. k. 2. sz. 447-465. 1. E tanulmány Zolnai és más nyelvtudósok szerepe mellett kitér a nagyszótár előzményeire is nevezetesen a Nyelvtörténeti Szótárra, Tájszótárra, Mesterségek szótárára, Oklevélszótárra, illetve azoknak a tervezett Nagyszótárral való összefüggésére. Hosszabb és alapos kutatómunkát igénylő feladatként jelöli azt a kérdést hogyan alakult az irodalmi nyelvi normáról vallott nézetek változása e bosszú korszak során..."(465. p.) 98. K. 1568.1900. december 15-i ülés (4. pont)
