M. Kondor Viktória: A Hornyánszky-nyomda és az Akadémia könyvkiadása (A MTAK közleményei 22. Budapest, 1989)
III. Az akadémia támogatásával és a Hornyánszky cég kockázatára kiadott művek
120 Fennt említett művek - kivétel nélkül - Hornyánszky- nyomdájában készültek, zömükben a könyvkiadó és könyvnyomda kockázatára. A kiadás konkrét feltételeire a művek esetenkénti tárgyalásánál térünk ki. Noha kitűzött célunk "vázlatos nyomdatörténet" írása volt, ezzel nem áll ellentétben, ha ott, ahol ezt a források diktálják, talán szokatlatn részletezéssel kitérünk e művek akadémiai előkészítésére is, annál is inkább, mert - tudomásunk szerint - e művek keletkezéstörténete ilyen gyakorlatias aspektusból nem történt meg. Éppen ez a szempont teszi nemcsak "elfogadhatóvá", de talán "kötelezővé" is, ha az illetékes osztály és bizottság - ez esetben a nyelvtudományi bizottság - és szerzők, szerkesztők fellelhető ide vonatkozó írásait közöljük; ugyanúgy, mint az Akadémia és nyomda közötti levélváltásokat, szerződéseket stb. E forrásközlés nem lép fel a szóbanforgó művek keletkezéstörténetét minden oldalról feltárandó, megvilágító igénnyel. E szebb, nehezebb feladat illetékeseire - a nyelvtudomány művelőire vár. A Magyar Nyelvtörténeti Szótár előmunkálatai, a szavak gyűjtése és szerkesztése 1873-tól 1888-ig tartott. A szellemi és gyakorlati előkészítés, a munkálatok menetét jól lehet rekonstruálni az Akadémia Nyelvtudományi Bizottságának irataiból. Ez tartalmazza a szerkesztők jelentéseit, illetve a Bizottság e munkálatokkal kapcsolatos állásfoglalásait; a nyomda megválasztását is beleértve, egészen a mű elkészültéig. A folyamat főbb állomásai a következők: A Magyar Nyelvtörténeti Szótár első szerkesztőbizottsága: Szarvas Gábor, Súlády Áron és Budenz József "A magyar nyelvtörténeti szótár előmunkálatairól való jelentése - 1876. december 16-i keltezéssel - az 1873 második feléről folyó anyaggyűjtést úgy jellemzi, amely 1877-re "nagy valószínűséggel teljesen be leszen fejezve", a codexirodalom szóanyagának elkészültéről, a XV-XVII. századi s részben a XVIII. század java része irodalmának - "köztük nagy terjedelmű bibliafordítások" feldolgozottságáról számol be. E jelentésből megállapításait e szótárak értékéről. Elhelyezték azokat a magyar nyelvtudomány, s azon belül a szótárirodalom fejlődésének állomásain; a szótári műfajok, a szótárírás módszertani elveinek kikristályosodása kérdéskörében és így tovább. Egyszóval a szótárírás nyelvtudományi szempontból fontos elvi kérdéseiről szóltak.V. Ö. Balázs János: A hazai magyar és finnugor nyelvészet története 1850-től 1920-ig. Tanulmányok a magyar és finnugor nyelvtudomány történetéből /1850-1920/ Bp. Tankönyvkiadó 1970 28-32. old. Uo. Kelemen József: A magyar szótárírás főbb kérdései a múlt század közepétől 1920-ig 77-90. old. B. Lőrinczy Éva: Az Új Magyar Tájszótár főszerkesztőjének előszava az 1979-ben megjelent szótár I. kötetében stb. dr. Szinnyei József munkásságára ld. Lakó György Szinnyei József c. kismonográfiáját Bp. 1986. Akad. K. a Múlt nagy magyar tudósai sorozatban. Ue. sorozat Budenz József, Szarvas Gábor és Simonyi Zsigmondról megjelent köteteit is okulásunkra forgattunk. Fenn jelzett művek mindegyike kiemelte az Akadémia, illetve Nyelvtudományi Bizottság kezdeményező szerepét a tárgyalt szótárak keletkezésében, egyben azt hangsúlyozták, hogy sokoldalú tudománytörténeti feldolgozásuk még hátra van. Ehhez a - majdan elvégzendő munkához - adhat apró útjelzőket az a közlés, amelyre elsősorban a Nyelvtudományi Bizottság jegyzőkönyveiből, mi hol kivonatosan hol részletezőbben vállalkoztunk, mi közben a szellemi előkészítéstől a nyomdáig jutás útját vizsgáltuk. Nekünk, de méginkább a majdani teljes tudománytörténeti feltárásnak, azért is szükséges az eredeti jegyzőkönyvekhez nyúlni, mert az e tárgyban rendelkezésre álló nyomtatott források /Akadémiai Értesítő; a Magyar Tudományos Akadémia munkálódásáról és pénztári állásáról szóló évi jelentések/ az osztály és bizottsági ülésen történteket csupán nagyvonásokban, s többnyire a munkavégző tudós neve nélkül közlik.
