Fekete Gézáné: Az Akadémia 1831–1858 között alapított jutalomtételei és előzményei (A MTAK közleményei 21. Budapest, 1988)
II. Az Akadémia jutalomtételei
IH. HL 190R (55. KVCOLTAKU HOIT8Y PÁL MIKSZÁTH KÁLMÁN. BUDAPEST, SLUES 3. : EtófltcWw H gyes óh lleifftlú* István bizottsági tagok írták alá, így szói: Az akadémia első osztálya, melyre Az idén a nagyjutalom és a Marezihány i - m el lék jaialom aora került, javaalattételre Heinrich Ouaztá* rendea, továbbá Hegedű* István, Riód! Frigyes és Mervzeg Fewaez levelező tágokból » Alulírott Wil Alakított bizottságot küldte ki. Az Ügyrend 91. §-a szerint ezúttal a jutalmak a azéptudományok körébe eső munkáknak ítéleodők, a mint azt a kört az I. §. 1. Ji szakasza pontosan meghatározza. Figyelembe kellett tehát vennünk az 1901-1907 kőié eaö íyodalotn- és művészet-történeti, aesthetíkai és kritikái, szónoki és költői műveket Örömmé! mondhatjuk, hogy a kijelölt todományágaktnan, különösen a magyar irodaiom történetben, % művészetek történetében és a mühírálaiban nemcsak buzgó, hanem eredményes mwikás«ág is folyt. Mindegy iklH-n találtunk munkákat. nagyobbá** monographiákat, melyek egyfelől irodalmi és műemlékeink ismertetése éa tudományos feldolgozása, másfelől szellemi látókörünk tágítása tekintetében méltók az elismerésre a még a tiagyjaíalmi szabályzatnak szigort kikötése mellett is, hogy a nagyjutalommal kitüntetendő munkának «u tudomány terén jelentékeny haladást kell mutatnia*, termeezvteaen a magunk szellemi életének körében éa viszonyai között; figyelmet érdemelnek. Hogy ennek ellenére mégsem a tudományos irodalom köréből választottuk ki a jutalomra ajánlott műveket, hanem egyhangú megállapodással a nagyj utal ómra Mikszáth Kálmán összegyűjtött munkáit, a Marrzibányi-meiiékjtilalomra pedig Endrődi Sándor költeményeit hozzak javaslatba: igen röviden okát adhatjuk.- Mindkét javaslatunk netn egy-egy munkára vonatkozik, hanem közel négy évtizednek, tehát jóformán egy-egy egész életnek érdemes munkásságára. Olyan két írói pályát ajánlunk kitüntetésre, mely költészetünk lazulásának éa tétovázásának korában, a múlt század utolsó negyedében, tehetségének erejével és érzésének hűségével t-laö sorban szerzett érdemeket a megelőző idők nagy költői hagyományainak megőrzésében a egyszersmind az idők fejlődéséhez kapeaolá-ábaa. Mikszátbot ajánljak a nagyjatalomra, mint a ki képzeletének elevenségével, előadásának gyökeres eredetiségével, lankadatlanul friss termékenységével, hu* morór.al csillogó bájával és szatírájának éles ötletességével egész tiiai szelletni életünknek egyik iegnagyöfeh és legte-vsebb ereje: mint a ki elbeszélő Irodalmank uak dókat óta a külföldön » a legaagy.d.b tisztességét szerezte, még pedig szellemének főként egy olyan elemével, melv által benne egyszersmind a magyar néplélek btelílMít : hunom sl, mely Ível korunk: egyetemes irodalmának is első sorába ér. Midőn a MarM1K8/ÁTH KÁLMÁN AKADÉMIAI NAGYDÍJA B nonvÁiu ritkán találkozott az Akadémia éa az aktuális irodalom, valamint az olvasó közönség közvéleménye annyira, mint most. a mikor m Akailémia első osztálya az akadémiai nagydíjat lapunk főm un katársának. Mt);*:,Uh Kálmánnak itéhe oda. An nak jele ez a kitüntetés, hogy részletkérdésekre vonatkozólag szétágazók lehetnek a vetemények. a fődolgokban egyezünk valamennyien. S hogy Mikszáth Kálmán ma a magyar szépirodalomnak tegnagyobii alakja egyúttal az egész magyar kultúrának legkiválóbb képviselői kőzöl való, az annyira vitán kivül áll mindenütt. a bol irodalomról gondolkoznak, hogy mikor az Aka.lémiában arra került a sor. hogy a ma élő és dolgozó írók közül •gyet kiemeljen, mint legkülönbet, önkéntelenül is a Mikszáth neve tolult minden ujakra. Caak a szabály és hagyomány követelményének fejelt meg az Akadémia e cxélra rendelt bizottsága, mikor ezt az állásfoglalását részletesen indokolta mert a kitüntetés tényét magát indokolás nélkül is magától értetődőnek találta volna mindenki. Nekünk, a .Vasárnapi Uj*ág»-nsk különös öröm ez, mert évek óta a mi lapunk az a közeg, melyen át Mikszáth művei az irodalom és a közönaég nagy nyilvánossága elé jutnak ilgri disz. raetjr főmunkatársunkat most érti-, igazolása annak a büszkeségnek, roelylvel Mikszáth Kálmánt s magunkénak valljuk. Haaenlóan közmegelégedéssel t» fslfcozikKnilrmíí Sándornak a Mar ezifeányÍHlijjal váló kitüntetése i». * mely az utolsó három évtized magyar lírájának egyik legkitűnőbb képviselőjét illeti az elönt, rés koszorújával. Az akadémiai jelentés, mely a díjak odaítélésén- vonatkozó indítványt megtette * melyet jósolt, a bizottság előadója irt c finntiWi t.usztáv bizotteági «•!• Bók. Ht»:*# Fereucz. Hifit FríA Vasárnapi Újság vezércikke Mikszáth Kálmán 1908-ban elnyert nagyjutaimi díjáról
