Fekete Gézáné: Az Akadémia 1831–1858 között alapított jutalomtételei és előzményei (A MTAK közleményei 21. Budapest, 1988)

II. Az Akadémia jutalomtételei

147 getett és kipellengérezett "szégyen-paragrafust."

1

1 Tekintettel arra, hogy "az ócsárlással nyújtott jutalom pedig sértheti az írói önérzetet," a jutalom odaítéléséről szóló rosszalló bírálatot olyan megjegyzéssel kell záradékolni és közzétenni, hogy ha a viszonylag legjobb mű szerzője a kedvezőtlen bírálat ellenére is fel akarja venni a díjat, fél éven belül jelentse be erre vonatkozó szándékát az Akadémiának, ellenkező esetben a pályázó nevét rejtő jeligés levelet elégetik s a pályadíjat a következő évi jutalom öszszegéhez csatolják. Ezzel az ügyrendi szabályzattal az Akadémia saját tekintélyének védelmében biztosította a pályadíjak feletti szigorú ítéletmondás lehetőségét, de ugyanakkor tapintattal viseltetett az írói érzékenység iránt is. Megjegyzendő azonban, hogy a rosszalló ítéletben részesült pályaművek szerzői minden esetben jelentkeztek és felvették a pályadíjat. A későbbiek során ismét Jókai Mór tett indítványt a drámai pályázatok, közelebbről a Teleki- és a Karátsonyi-pályázat bírálati módjának megváltoztatására, amely azt célozta, hogy a dráma-bíráló bizottságnak az "absolute becs" és az "absolute rossz" fogalmában való állásfoglalása utólagosan, a darab színpadi sikere vagy sikertelensége alapján fogalmazódjék meg. Jókai Mór 1867. ápr. 8-án kelt beadványára

1

2 Gyulai Pál válaszolt,

1

3 és kifejtette, hogy a javaslattal több szempontból nem ért egyet, de ettől függetlenül a Teleki-pályadíj alapszabálya végrendeletileg szabályozva van, s ennek megváltoztatása nem áll módjában az Akadémiának. Az így kialakult pályázati szabályok

1

4 alapján ítélték oda hosszú évtizedekig a Teleki-jutalmat. A Teleki-jutalom, s általában a szépirodalmi pályázatok gyengébb eredménnyel jártak, mint a tudományos pályázatok. A lesújtó eredményt hozó szépirodalmi pályázatok nem egyszer az Akadémia tekintélyét ingatták meg, jóllehet sok esetben a sikertelenség a végrendelet merev előírásaiból eredt, amitől az intézmény önhatalmúlag nem térhetett el. Ugyan a drámai pályázatok révén a Nemzeti Színház repertoiija felfrissült, a magyar dramaturgia a bírálati jelentések alapján fejlődött, de már visszafordíthatatlanná vált az a körülmény, hogy a drámai pályázatok az irodalmi fejlődés sodrában lassan elvesztették jelentőségüket. A Teleki-jutalomra vonatkozóan erről így nyilatokozott Ferenczi Zoltán az 1917.-évi pályázati jelentésében:

1

5 "A nagylelkű alapítvány oly időben tétetett, midőn a drámaírásra buzdítás hazafias kötelesség volt; ma többé nem az s így e buzdításra sincs szükség; a sikerült színdarab amúgy is jutalmazza íróját." A Teleki-jutalmat nyert művek az 1900-as években az alacsony színvonal következtében már csak elvétve jelentek meg, s végül is a kedvezőtlen közvélemény és sajtóvisszhang az Akadémián belül is éreztette hatását, a jogos kritikából azt a tapasztalatot 11 Szüy Kálmán: A Teleki-pályázat "Szégyen-paragraphusa" = Budapesti Szemle, 1892.149-154.p. 12 Akad.Ért. 1867.147—148.p. 13 Akad.Ért.1868.165-167.p. 14 MTA ügyrendje. MTA Alm. 1872.179-180.p. 15 Akad.Ért.l917.191.p.