Fráter Jánosné: Az MTA könyvtári bizottságának iratai, 1866–1949 (A MTAK közleményei 20. Budapest, 1988)
A Könyvtári Bizottság iratai 1866-1949
109 1943. október 31-én kivált könyvtárunkból s a M.Nemzeti Múzeum könyvtára kézirattárába helyeztette át magát. Állását el sem foglalhatta, mert már nov. 22-én a tudomány és a tudományos élet nagy kárára elhunyt. Ismerte a könyvtár és részei minden zegétzugát, baját, hiányát s erről kiválásakor kérésemre 1943. okt. 30-án egy ügykörével kapcsolatos, végeznivalókról szóló emlékiratot készitett. (L. Irattár 308—1943.) Nélkülözhetetlen tudnivalók ezek, azon tisztviselőtársaimnak, akik az ősnyomtatványokat, az akadémiai félretett kiadványokat, a kézirattárt a régi magyar könyvtárt és a Ráth-könyvtárt, a Goethe-szobát és a politika szakot kezelik majd. Az 1943. és 1944. évről szóló jelentés a maga egészében nyomtatásban is meg fog jelenni, itt csak kiemelkedőbb részeit jeleztem. Kérem tudomásul venni. 4. Főkönyvtárnok előadó felolvassa az 1945. évről szóló jelentését. A jelentés elmondja, hogy az ostrom után Györkösy Alajos febr. 17-én, a főkönyvtárnok március 2-án jött be először a könyvtárba. Felolvassa a jelentés azon részét, milyen állapotban találta ő és Györkösy a könyvtárat és részeit, tehát a Széchenyi Múzeumot is és Benczúr utca 39. b. alatt levő Hollós Oszkár gyűjteményt is. Szól arról, hogy a tisztviselők és altisztek közül ki mikor jelentkezett munkára. Elmondja, hogy a roppant nehéz közlekedési viszonyok miatt, hogyan osztotta be a helyreállítási munkát (sok minden ok miatt eleinte alig lehetett bejárni, villamos nem volt stb.). Időről-időre az elvégzett és folytatólagosan elvégzendő munkákról megbeszéléseket tartott tisztviselőtársaival. Ez úton sikerült legalább azt elérni, hogy egy s más igen szerény kívánságot, könyvolvasást, kutatást illetőleg 1945. június végétől ki tudtunk elégíteni. A helyreállítási könyvtári munkát november 15-ig folytattuk akkor aztán egészen 1946. március első napjáig az ablaküveg nélküli szellős, több helyen falaiban is nyitott s csak bedeszkázott könyvtártermekben a hideg miatt a helyreállítási munka megállt. Hogy a helyreállítási munkából a hideg beálltáig mit végeztünk, azt csak az tudja értékelni, aki a könyvtárat közvetlenül az ostrom után látta. A beomlott Vigyázó-szobát a szétdúlt Schenek- és Kuti-lakást a palota előszoba, iroda, olvasótermi Dunára néző részeit, valamint a bérházi raktárt, rom-, üveg-, tégla-, mész- és könyvkupacok borították. Megfeszített erővel dolgoztak tisztviselőink elsősorban Györkösy Alajos és Simonyi Dezső, a hölgyek közül Szandtner Pálné, Fludorovits Jolán, az altisztek közül Mohácsy Károly, Szabó József. Azután a hideg beállta miatt egyetlen kicsiny udvari szoba állt rendelkezésünkre, amelyet 1943 őszén kályhával, polcokkal láttattam el, s már akkor a kötelespéldányok helyiségévé alakítottam át (azelőtt nem használt raktárhelyiség volt). Itt persze négy öt embernél több nem fért el, ezért a tisztviselőket kénytelen voltam csoportokra osztani s így egész 1946. március közepéig mindenki csak minden harmadik nap jöhetett be munkahely hiány miatt, magam azonban és Györkösy minden nap bejártunk. A fennálló nehéz viszonyok miatt a bejárásban még így is sok akadály volt, erről a vezetett napló hű képet ad. Állandó gondom volt a Veszprémben a Nemzeti Bank óvóhelyén elrejtett legbecsesebb értékeinket tartalmazó ládáink sorsa. Ebben a könyvtárunkba szolgálattételre 1945 folyamán beosztott Dr.Szabó Miklós, a báró Eötvös József-Collégium igazgatója nagy segítségemre volt. Örömmel jelentem, hogy ládáinkat Veszprémből az akkori kormány intézkedésére elszállították s ma ezek amerikai megszállás alatti Spital am Pyrrhn-ben vannak. A Nemzeti
