Fráter Jánosné: Az MTA könyvtári bizottságának iratai, 1866–1949 (A MTAK közleményei 20. Budapest, 1988)
A Könyvtári Bizottság iratai 1866-1949
107 A háborús viszonyok ellenére is tisztviselőink lelkesedéssel, bizalommal dolgoztak. 1944. áprilisától, még inkább júliusától a harci események mindinkább kedvezőtlenebbekké lettek s kezdtek megakadályozni abban, hogy megkezdett és meg nem kezdett terveinkből valami is megvalósuljon. Budapestet 1943. októberében érte az első légitámadás, 1944. ápr. 3-tól olyan súlyos angol-amerikai légitámadások érték városunkat, hogy egyszerre megbénult minden munka, minden szolgálat; a könyvtári is. Addig 1943-ban is, meg 1944. áprilisáig volt délelőtti, délutáni szolgálatunk is. Ettől az időtől aztán minden megváltozott. A könyvtárat csak délelőtt lehetett használni, délután zárva volt, vidékre könyvet nem küldtünk. A helyzet 1944. augusztus végétől súlyosbodott, s még inkább október 15-től. Október 15-ről 16-ra menő éjjel a Kistörzs óvóhelyen levő értékeinket rejtő húsz láda veszélybe került, s egyet fel is törtek, német és magyar katonák élelmet kerestek bennük. Pár nap múlva a ládákat átszállíttattuk a Nemzeti Múzeum pincéjébe, ahol Fettich Nándor 1. tag, múzeumi igazgató gondosan elfalaztatta. 1946. februáija óta e húsz láda az Akadémia Vigyázó-féle helyiségében várja, hogy értékeit ismét a tudományos kutatás számára tegyük hozzáférhetővé. Az október 15-től való események a rendes munkát teljesen lehetetlenné tették, a folytonos délelőtti délutáni szirénázás miatt több időt töltöttünk az óvóhelyen, mint a könyvtárban. Naponta csak inspekciós szolgálatot tartottunk, s az is azzal telt, hogy folytonosan figyeltük a könyvtárban felállított rádiót. 1944. december 21-én voltunk a könyvtárban az ostrom előtt utoljára s akkor még mindig bizakodva azzal váltunk el, hogy 1945. január 3-án ott folytatjuk a munkát, ahol l944. december 21-én elhagytuk. Mindenesetre hittük,hogy reformok lesznek, hogy reformálásra nagyon rászorult könyvtárunkon segíteni fogunk s, hogy könyvtárunk százados fordulójára készülő művünk meg fog jelenhetni. Mind e remények megsemmisültek. Az ostrom után először 1945. febr. 19-én mehetett be elsőnek Györkösy Alajos s utána én március 2-án először a könyvtárba romok közé, szétdúlt, emberi mocsokkal telt rom és könyvkupacok közé, betörött falakkal és oszlopokkal. Megtörve de nem letörve álltam e romok között, siratni azonban sirattam azokat az álmaimat, reformjaimat,melyekkel életem alkonyán búcsúztam volna e megszentelt helytől, Akadémiánktól, amelyet nemes magyar szivek alapítottak, istápoltak, naggyá neveltek. Az 1943.-44. évi jelentésem részletesen szól az elrejtési munkálatokról. Az 1943. évi első negyedének háborús eseményei arra kényszerítették a szellemi javakat őrző könyvtárakat, levéltárakat, múzeumokat, hogy pótolhatatlan értékeiket bombabiztos helyen rejtsék el. Szinnyei József főkönyvtárnok úr már 1943. január eleje óta súlyos betegen feküdt s április 14-én el is hunyt. Voinovich Géza főtitkár úr úgy rendelkezett, hogy ez idő alatt az elrejtési munkálatokat Dr. Török Pál egy. m. tanár, könyvtárunkba osztott M.N. múzeumi főkönyvtárnok vezesse. Dr. Török Pál mindezt a legnagyobb gonddal, a legnagyobb buzgalommal végezte. Az első elrejtési munkálatokat ő vezette, hivatalba lépésemkor az első elrejtés a vége felé járt. Tíz láda volt az, amely legnagyobb értékeinket tartalmazta. E tíz ládának a Nemzeti Bank volt szives veszprémi óvóhelyén helyet adni. Június 8-án vittem le a tíz ládát Veszprémbe, én és Dr. Simonyi Dezső akadémiai könyvtámok s ott elhelyeztük. Ma e tíz láda - sértetlen állapotban - az amerikai övezetben, Spital am Pyrrhn-ben váija hazaszállítását, ami a Nemzeti Bank értesítése szerint nemsokára meg fog történni. Az engedély meg van reá.
