Fráter Jánosné: Az MTA könyvtári bizottságának iratai, 1866–1949 (A MTAK közleményei 20. Budapest, 1988)
A Könyvtári Bizottság iratai 1866-1949
106 Főkönyvtámok elődeim Heller Ágost, Szily Kálmán, Ferenczi Zoltán, Szinnyei József e bajokból sokat, igen sokat éreztek, évi jelentéseikben reájuk mutattak s ahol s amit lehetett, segítettek. De e nagy bajokra Szinnyei halála után Török Pál, a főkönyvtárnoki állás betöltéséig helyettes főkönyvtámok egy beadványában az Akadémia iránti mélységes szeretetével, tiszteletével, hálájával szintén reá mutatott. A kialakult terveket, elgondolásokat aztán 1943. nov. 12-én az Igazgatótanács elé terjesztettem, amely két fő elgondolásomat elfogadta. Az egyik, hogy a könyvtártól különválasztassék mindaz, ami Kegyeleti Múzeum jellegével bír, s ez külön igazgatás alatt legyen, a könyvtár raktári berendezése meg modemizáltassék. Ezeken belül további terveimet azután, minthogy tisztviselőtársaimmal mindent apróra megtárgyaltam, a Könyvtári Bizottság elé s onnan az Akadémia összes ülése elé akartam terjeszteni. Kitűnő alkalomnak tartottam erre az Akadémia Könyvtára megnyitásának századik évfordulóját. Az Akadémia ugyanis könyvtárát, ünnepélyes keretek közt, 1844. december 23-án nyitotta meg a nyilvánosság számára. Toldy Ferenc volt akkor a könyvtárnok. Hogy mindez milyen nagy esemény volt Toldy életében, milyen nagy élménye volt ez, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy Toldy lelkessége ihlette Vörösmartyt „Gondolatok a könyvtárban" c. bölcselő ódája megírására. „E költemény alapeszméje — mondja Gyulai Pál Vörösmarty összes Munkái 1884.1.448 - az akadémiai könyvtárban villant meg Vörösmarty lelkében, midőn 1844-ben Toldy, a könyvtár újonnan rendezője odavezette, hogy megmutassa neki, mennyire haladt a rendezési munkában. Vörösmarty egy darabig fel s alájárt a könyvtárban, felnyitott néhány könyvet, beszélgetett Toldyval, s egy pár oly megjegyzést tett, melyek a költeményben is előfordulnak ". Nos mi is, akadémiai könyvtári tisztviselők szeretettel, lelkesedéssel, méltó módon óhajtottuk megünnepelni a könyvtár megnyitásának százados évfordulóját s gondoltuk, hogy a nevezetes alkalom az Akadémiát is arra indítja, tegyen meg könyvtára érdekében mindent, hogy a legsúlyosabb bajok kiküszöbölődjenek. Mi tisztviselők olyan emlékművel óhajtottunk ünnepelni, amilyennel egyrészt a Nemzeti Múzeum ünnepelte 1902-ben alapítása száz éves fordulóját, másrészt példának vettük Harnacknak a Porosz Akadémia könyvtárának leíró művét. Két kötetes emlékművel óhajtottunk ünnepelni. Az első kötet történet és a jelen állapot leíró része lett volna, a második okmánytár, a könyvtár alapítójának, nagy ajándékozóinak adománylevelei, okmányai lettek volna. Az első kötetből sajtó alá adható módon elkészült a történeti rész, amelyet én az ünnepélyes ülésen felolvastam volna. Egybehordtuk a többi cikk anyagát, képeket, s a második kötet anyaga: az okmánytár sajtókészen van. A főtitkár úr 1944-ben tizenötezer pengőt preliminált a műre. A jubileumi alkalomra egy reformunk megvalósítását meg is kezdtük. Ugy terveztük, hogy a generális katalógust, amelyet a közönség részére sok esetben kénytelenek vagyunk rendelkezésre bocsátani, olyan modem kartoték-rendszerű kis kartonokra írt katalógussal pótoljuk, amelyet az olvasóteremben kis szekrényekben szilárdan elhelyezve felállítunk. Minden műről tehát három cédulát írunk. Két egyformát a generális és a szakkatalógus részére és egy kis kartonra írtat a közönség használatára. E kartonokból van szerencsém itt kettőt bemutatni. Amelyik műről van karton, két másik cédulájára K bélyegzőt nyomtunk.
