F. Csanak Dóra: Egy debreceni kereskedő Nyugat-Európában. Csanak József úti levelei 1862-ből (A MTAK közleményei 19. Budapest, 1987)

Úti levelek

27 hallhatnunk; mert jegyünkkel először a földszintre utasítottak, innen kihíttak s majd a darab kezdeteig a 3-dik emeletben foglaltattak velünk helyet, midőn értésünkre adatott, hogy a kakasülőre kell mennünk. Mi pedig megsokallván a dolgot, oda nem mentünk, hová a mi emberünk — mint késcfob megtudtuk: háromszoros áron — jegyet szerzett, hanem hazamentünk, útközben vezetőnket, mint tudatlant s talán rosszakaratút, elcsapván. Ma már egy térképet használtunk vezetőül és mondhatom, jól kijöttünk vele. — Omnibuszon elmentünk a Jardin des plantesbe,[62] hol szép botanikus- és egyéb diszkertek, ezek mellett állatkert, száz meg százféle vad és szelid s ismét mellette a múzeumban millió kitömött és szeszben tartott állat ingyen látható. Azután a Gobellinben[63] bámultuk: hogy szövik a szebbnél szebb képeket, mit megelőzött a sors azon játéka, hogy ugyanezt egy oly házban akartuk látni, — rossz francia beszédünkre mutatni akartak is valamit, én nem tudom mit, — ahol házasítási intézmény van. Térképünk segedelmével továbbmenve, útközben több helyt igen nagy sütőtököket láttunk megvágottan kitéve; egy különösen feltűnő nagyságúból magvat is kértem, melyet magammal hazaviszek. Nemkülönben szereztem magamnak egy pincér protectioja mellett néhányat a cantaloup dinnye magvából, mellyel az egész város elárasztatik. Voltunk a Pantheonban (17.kép), mely előtt Attila szobra áll azon helyzetben, amint szt. Genovéva által megkérleltetve már kivont kardját hüvelyébe viszszadugja.[64] A templom alatti sírüregben megmutatták Voltaire és Rousseau — a két nagy ellenfél — koporsóit, s megszólaltatták a mesteri ügyesség által teremtett visszhangot. A nagy halottak megdicsőítésére szánt e rideg helyből kiérve a Luxemburg palota kertébe siettünk, s ismét volt módunk kertészeti szépségekben gyönyörködni. Nekünk e szakban sincsenek embereink, pedig bizony megérdemelné a fáradságot, s ha valamire, erre leginkább akadna nálunk megrendelő. — Míg a Boulevard Sebastopolon (a mostani francia császár által, régiek helyén roppant költséggel alakított utcák egyikén)[65] tegnapi ebédeléslink helyére, a Palais Royalba jutottunk, [66] többet kitanultunk Páris fekvése és minőségéből, mint Londonéból 12 nap alatt. — Kielégítő ebéd után este még a fényes Montmartre és ebből folyó több boulevardon, özönlő, hullámzó, zajongó emberár közt magunkat kisétálván, nem maradt egyéb hátra, mint fáradt testtel szállásunkra térni. Párisban több a szépség, s több a művészet, mint Londonban; ellenben London nagyobb kereskedés és iparban; — ha kérded, hogy nekem melyik tetszik jobban? azt felelem, hogy mindenik. E két város a mostani gőzvilágban csak egy napi út ugyan egymástól, de arra elég távol, hogy meglásson, miszerint egyik a másiktól semmiben se vett mustrát, egymástól mindenben különbözők, csak abban látszanak egyezni, hogy roppant gázvilágítás mellett itt is, ott is éjszaka hemzsegnek inkább, mint nappal. — Mig Londonban s egész Angliában a testőrökön kivül alig van néhány katona, mert vagy nincs szükség katonára, vagy ha kell, minden fegyverfogható az, s a törvény legfőbb hatalmasság, — addig itt egymást éri a különböző öltözetű katonaság, köztük a törökös öltözetű és kinézésű zuáv.[67] Mig az angolnak nincs nemzeti zenéje, öltözete, tánca, sőt