F. Csanak Dóra: Egy debreceni kereskedő Nyugat-Európában. Csanak József úti levelei 1862-ből (A MTAK közleményei 19. Budapest, 1987)

Úti levelek

24 Ami idejövetelem okozója volt: a világkiállításban három napot töltöttem. Nagyon szépen kiterveztem volt magamban: hogy mint kutatom fel minden részét s mint teszek benne jegyzeteket mindenről; mindezzel azonban fel kellett hagynom, ha azt akarom, hogy elmondhassam, hogy nemcsak a kiállítási palotában, de Londonban is voltam, s ebbe nem csak úgy betekintettem. — A kiállítási palotát (11-12.kép) három nap alatt csak befutkározni lehet, de bejárni ugy, hogy ennek valami sikere legyen, nem. Már maga a tájékozás sok időt vesz el, még többet a hazai kiállitmányoknál oly szívesen való gyakori megállapodás. Igaz, hogy az szegényes, s képviseljen bármely nagyértékű természeti kincseket, jelentéktelen lesz mindaddig, mig ezeket jobban értékesíteni nem tudnák; de szerencsére elég jő helyen, és csínnal van kiállítva, annyira, hogy némi vígasztalódással akadtam itt-ott oly osztályra, amelynek silány tárgyai gondatlanul, hanyagul vannak összehányva. Szomorú vigasz. Hová lesz annak a sok millió mérő búzának, sok ezer mázsa gyapjú és dohánynak az ára? Éven át mind felmegy, nem takarítunk meg semmit, sőt örülnünk kell, ha azoknál, kik most itt a Kohinoort, a déli csillagot,[53] meg az ő megszámlálhatatlan sokaságú művészeti és iparkincseiket mutogatják, adósságot csinálhatunk. Ezek képviselnek igazán nagy értéket! vigyázzunk, hogy maholnap földünk is az övék ne legyen, mi pedig csak az ő napszámosaik. A mult vasárnapot Brightonba való kirándulásra használtuk. [54] Kívülünk még vagy 10. 000 kiránduló volt, angolok és egyebek, a francia ruha általánossága miatt nincs mód a nemzetiségeket egymástól megkülönböztetni. — E többnyire kéjlakokból álló tengerparti város és tengeri fördőhely mintegy 90 angol, vagyis körülbelül 20 magyar mérföldnyire fekszik Londontól. Ide járnak a londoniak zöldbe, majd annyira, mint Pest Debrecentől; hanem könnyű nekik, mert nálunk Kabára sem lehet rövidebb idő alatt, s kevesebb pénzért jutni, mint Londonból Brightonig. Az oda- és visszautazás két-két órát vesz igénybe, sőt a postavonat 1 1/2 óra alatt ér oda. — Kíváncsiságomat, hogy milyen a szabad nyílt tengerben való fördés, kevés pénzen kivül vagy két óráig tartó erős fázással fizettem meg. Még az angolok is tudják, hogy erős szenvedélyünk a pipázás, mert bár a vasúti kocsikban nem engedtetik meg, a mi conductorunk — látva, hogy egy osztályban nyolcan mind magyarok vagyunk, — egyenesen fölszólított minket, hogy füstöljünk. Mégis egyike ezen nyolc magyarnak, ki pedig nálam még erősebb dohányos, azt kérdezte tőlem: fognék-e még valaha külföldre magyar ruhában utazni? mire én azt feleltem, hogy csak abban.[55] Én úgy találom, hogy vele magunknak épen semmi bajt nem csinálunk, ellenszenvet fel nem idézünk, netaláni kellemetlenségek ellenében pedig a külföldiek ruházatát óvszernek nem tartom. — "Igen, de bámulják:" — Csak addig, míg meg nem ismerik. S miért ne ismernék meg? miért rejtsük el magunkat előlök? Itt Londonban például már nem igen nézik, hacsak másképen feltünőleg nem viseljük magunkat, — mert a kiállítás alatt láttak már magyart magyar ruhában. Másodszor is meglátogattam a kristálypalotát, épen midőn már említettem kertjében Blondin[56] toronymagasságban kifeszített kötélen járt-kelt és tar-