F. Csanak Dóra: Egy debreceni kereskedő Nyugat-Európában. Csanak József úti levelei 1862-ből (A MTAK közleményei 19. Budapest, 1987)
Úti levelek
10 ben elvesztett időt is megfizettetik. Nálunk akármihez kezd az ember, minden sokbakerül, különösen azt, ami új, s azt akinél pénz t sejtenek, roppantul megfizettetik, s ez így lesz mindaddig, míg egyrészt az értelmes iparosok nálunk el nem szaporodnak, másrészt a rendkívüli megrendelések mindennapiakká nem válnak. Azt hittük, hogy München látása után Stuttgard nem fog érdekelni. Az igaz, hogy nincs is itt annyi nagyszerű, mint Münchenben, de ez ódon épületek s szépen kiépített házsorok mindenesetre figyelmet érdemelnek, s ha a müncheni királyi kerten keresztül folytában az Isar mesterséges vízesésben gyönyörködtet, itt meg gyönyörű tavak vannak hattyúkkal és vadrucákkal, narancsfákkal és szobrokkal körülvéve, végre a mi legjobban gyönyörködtetett, itt a gyepágyak füve oly tiszta, oly eleven, oly zöld, hogy az ember itt tudja meg igazán, mi az a pázsit. Ha azt mondom, hogy e kert nem nagy, azért ne gondolj csak egy pár holdnyi kiterjedést, mert jóval nagyobb, semhogy kimért időnk megengedte volna azt egészen bejárnunk. Majd megfeledkezém a nagy tő közepéből toronymagasságnyira kiszökellő vízről... oh mily szép e milliárd cseppekké zúzódott víz lehullása! Az angol kertből utunk az "angol kert" című vendéglőbe vitt. Ennek fedélzetére alkalmazott messzelátőból bámultuk a város és vidéke szépségét. Aztán a vendéglős szívességét viszonozni kívánva, nála vacsoráltunk, meglehetős sokaságú sörivó férfiak, nők és gyermekek közt, kik közül látszott, hogy sokan szerették volna kitudni: mik és honnan valók vagyunk, azonban ezúttal, ha nem csalódom, bizonytalanságban maradtak. Ti azt gondoljátok, hogy ha külföldön valaki rátok néz, mindjárt tudja: mely országiak vagytok. Én mást tapasztaltam; de hogy is ismerhetnének ránk, mikor alig egy-két éve, hogy a magunk ruháját viseljük![20] Wiesbaden, 1862. aug. 9. Tegnap Frankfurtban értelmes vezetőre tettünk szert, ki legelőbb is egy magános által alapított műgyüjteménybe vitt. A gyűjtemény nem nagy, de annál kielégítőbb, általános hatása nem bódító, de ami benne van, az aztán mind érdemes a megnézésre. Csak e kis képtár áttanulmányozása is képes volna az embert műértővé tenni, ha nem egészen is, de a nagyjából bizonyosan. Legalább nem járna úgy az ember, mint én jártam, midőn egy éjféli holdvilágban ragyogó vidéket többre becsültem egy elhagyott templom körüli jelenetnél, holott az első csak 4000, mig a másik 20.000 frtra van becsülve. Gutenberg és két segéde, Gőthe ércemléke, ugyanennek szülőháza és azon ház mellett elmenőben, melyben Luther lakott, s melynek ablakaiból prédikált, bementünk a tőzsér csarnokba. [21] Ennek lármája hasonló a bécsiéhez. Irtózatos moraj uralkodik benne, s minthogy Majna melletti Frankfurt pénzhatalma
