Fráter Jánosné: A Magyar Tudományos Akadémia könyvtárosai (A MTAK közleményei 18. Budapest, 1987)

I. A könyvtár fejlődése a könyvtárosok kinevezése, alkalmazása és munkássága szempontjából 1831-1949

45 Amikor a könyvtárfejlesztés lehetetlenné vált a főkönyvtárnok a napi feladatok elvégeztetésére fordította figyelmét. Arra törekedett, hogy a korábbi feldolgozatlan hátralékokat megszüntesse. Ekkor került sorra a 11.000 kötetes Kégl-könyvtár, ami 1925-ben jutott a könyvtár birtokába, majd a Stein Aurélféle könyvtár, a kötelespéldányként és cserében érkezett feldolgozatlan kiadványok s végül 1929-től a gr. Vigyázó-könyvtár mintegy 17 ezer kötetes gyűjteménye. Ennek a nagy katalógizálási munkának a során az 1930-as években több mint 130 ezer művet dolgoztak fel s ezzel gyakorlatilag megszűnt a restancia. Amilyen üdvös volt a hátralékok felszámolása, olyan nagy nehézséget okozott az állomány elraktározása. Eleinte a kevésbé használt szakok elé rakták az újonnan katalogizált anyagot, emiatt azonban az eltorlaszolt szakokból lehetetlenné vált a kiszolgálás. Az 1931. évi jelentés számot ad arról, hogy 42 db polcot állítottak a már meglévő bérházi raktár állványainak tetejére, és mindenhová, ahol csak egy kis helyet is találtak a raktárakban. így 500 folyóméter nyomtatványnak sikerült helyet biztosítani, bár ehhez 20 szakot kellett megmozgatni, illetőleg átrendezni.[158] Egy 1939ből származó adatból látható, hogy még ez évben sikerült a raktárteret bővíteni: az Arany János utcában a bérházi fronton lévő Méhészek Értékesítő Hitelszövetkezete 3 helyiségből álló bérletét kapta meg a könyvtár. Ezek a helyiségek közvetlenül csatlakoztak a bérház dunaparti könyvraktárához, átalakítást nem, csak kisebb rendbehozást igényeltek. [159] Szinnyei József életének utolsó két esztendejében, a n. világháború kitörése után egyre jobban előtérbe került a könyvtár értékes könyv- és kéziratgyűjteményeinek biztonságba helyezése. A beteg főkönyvtárnok helyett ezt a munkát, Török Pál irányításával a dolgozók kezdték el. MELICH JÁNOS Szinnyei József 1943. április 14-i halála után a Könyvtári Bizottság május 10-én Melich Jánost, a budapesti tudományegyetem nyugalmazott tanárát jelölte főkönyvtárnoknak. Az Akadémia összes ülése elfogadta az ajánlást, s a Teleki-nemzetség képviselője is jóváhagyta a kinevezést május 27-én. Melich János nagy könyvtári tapasztalattal rendelkezett. Hivatala elfoglalásakor mondott beszédében 27 éves könyvtárosi tapasztalatairól szólt, és utalt arra, hogy az alapító gróf Teleki József intencióinak szellemében akarja vezetni a könyvtárat. Tudatában van annak, hogy az Akadémia Könyvtára nemcsak a tudós társaság könyvtára, "... magyarságunk ez egyik legerősebb vára..." Meggyőződése, "hogy könyvtárosi pályára a legtöbb esetben csak az megy, akinek lelkében olthatatlan láng ég a tudomány művelése, ápolása s alkotásainak örök időkre való megőrzése iránt.. ."[160] Az új fokönyvtárnok először tájékozódott: a könyvtár belső helyzetével, problémáival kivánt tisztába jönni; megbeszéléseket tartott a régebbi tiszt-