Fráter Jánosné: A Magyar Tudományos Akadémia könyvtárosai (A MTAK közleményei 18. Budapest, 1987)

I. A könyvtár fejlődése a könyvtárosok kinevezése, alkalmazása és munkássága szempontjából 1831-1949

28 Toldy Ferenccel az 1840-es évek elején került szorosabb kapcsolatba. Ekkor vetődik fel először közöttük a "könyvtárőrség" témája. 1845. június 10-én kelt, Toldynak írt levelében Hunfalvy Pál azt írja, hogy "Esztendő múlva, azaz 1846 hatodhavától fogva disposibilis vagyok, csak az iskolai évek alatt volna lehetetlen itthagynom az iskolát..."[73] Ugyanez év december 4-én: "Tisztelt barátom! Nem emlékszem, hogy engem valaha tudósítás annyira megörvendeztetett volna, mint az, melyben híremül adtad, hogy 'azon órában melyben akarom akadémiai könyvtárnok vagyok'. S igaz-e az valóban? No, de akarok akadémiai könyvtárnok lenni, akarok valahára csendben s nyugalomban dolgozni. Fogadd el édes Barátom, legszívesebb és őszintébb köszönetemet közbenjárásodért; fogadd el szívesen új kérésemet, hogy amely utat előttem nyitottál, azon célhoz érnem is segíts. — A háromszáz forint fizetéssel megelégszem pro hic et nunc, isten éltessen sokáig mindnyájunkat, megsegít ő azután is: csak akadémiai könyvtárnok lehessek. Azon helyen és helyről úgy kecsegtet a remény, csekély erőmhöz képest, megteendem, mire szívem vágya régtől fogva ösztönöz: csak 20 évig egészséget könyörgök hozzá istenemtől. Ez levelemmel együtt indul felszólításom Podmaniczkynéhoz, ki mellettem a legnagyobb örömmel fog nyilatkozni; menynyivel hamarább és jobban érek így célt mint különben érhettem volna! Jővő postanapon O N.méltóságához Kolozsvárra indul el levelem: adja isten, hogy kineveztetésemet minél előbb valósítsa..."[74] Több szempontból érdekes ez a levél, de most csak arra szeretnénk rámutatni, hogy Toldy Ferenc — aki ekkor már a budapesti Egyetemi Könyvtár igazgatója — minden eszközzel szerette volna elérni, hogy az Akadémia Könyvtár élén kinevezett könyvtárnok álljon. O ugyanis új posztja mellett is tovább végezte az Akadémiánál önként vállalt könyvtárosi teendőit. Hunfalvy Pál bizonyára elküldte Podmaniczkynénak a pártfogását kérő levelét, és Telekinek is a könyvtárosságért folyamodó kérvényét. Toldyval együtt, mindketten bizakodtak a gyors elintézésben. A kinevezés azonban késett. Hunfalvy 1846. március 4-i levelében azt írja: "... Sokat nem gondolok már kineveztetésemmel: mégis lemondtam hivatalomról, mivel kellett. Egész életem nem lehet habozás, elég koros vagyok, hogy ide, vagy oda eldöntsem sorsomat. Ha még vagy három évig tanítóskodom, benne kellend maradnom, mert hátralévő életemben méltót becsületre nem tehetnék többé; sőt akkor lemondanék minden vágyról, tanítanék ameddig bírom s amit bírok. Lemondván hivatalomról, erőmet és időmet bizonyos kitűzött tárgyakra fordítandom. Mellette a könyvtárnokságot, sőt még a görög nyelv tanítását is vihetném, ha kezembe esik. .."[75] A kinevezés nemcsak hogy késett, de az év folyamán teljesen el is maradt. Toldy Ferenc azonban az év végén lemondott akadémiai könyvtári teendőiről. Ugyanakkor megürült az Akadémia érem- és pénzgyűjteményőri állása is. Az Akadémia állásfoglalásáról az említett státuszok betöltésével kapcsolatban Hunfalvy Pál az újságokból értesült. Ezután írta Toldynak: "... Az újságokból tudom, hogy engem is az akadémiai könyvtárnokságra jelöltettetek, mit barátimtól szíves rámemlékezés jeléül veszek. Ki fogok-e neveztetni vagy nem, az most nem egyedüli kérdés reám' nézve, mert én velem nagy változás történt, mindjárt azután, hogy veled lehetni szerencsém vala, én t. i.