Fráter Jánosné: A Magyar Tudományos Akadémia könyvtárosai (A MTAK közleményei 18. Budapest, 1987)

III. A könyvtárosok biográfiája

114 Pál könyvtári jelentéséből 18 76. máj. 29-én azt tudjuk meg, hogy "Likavecz helyét Hellebrant Árpád tökéletesen jól betölti". írod.: Igt.Jk. 1875.nov. 7., in: K 1326. KB.Jk.1875.okt.29., in: K 1563. Ak. Ért. 18 75.248 , 262.1. Ak. Ért. 1876.127.1. LINDNER ERNŐ (1826-1902) Gimnáziumi tanár, könyvtáros, műfordító. Jogi tanulmányait Késmárkon, majd Debrecenben végezte. Időközben Bécsben rövid ideig orvostant is hallgatott. Ezután Eperjesen volt jurátus, és az ügyvédi oklevél megszerzése után ugyanitt tanári állást vállalt. A szabadságharcbani részvétele miatt külföldre távozott, majd az amnesztia után előbb a késmárki ev. Lyceumban, majd 1859től ismét Eperjesen tanított. 1862-1864 között a bécsi ev. reáliskola tanáraként működött. Pár évi hányattatás után Hunfalvy Pál közbenjárására az Akadémia Könyvtárában kapott állást, előbb mint havi díjas tisztviselő: 1868 decemberétől kinevezett könyvtári írnok, segédőr. Budenz József távozása után 1875-től, haláláig alkönyvtárnoki minőségben dolgozott a könyvtárban. Költészettel késmárki tanársága idejói kezdett foglalkozni. Hajlott járású, vézna, középmagas ideges ember volt. Hallgatag, ritkán szóló, de akkor szellemes költő, műfordító — írja róla Vikár Béla 1926-ban: Lindner Ernő születése 100. évfordulója alkalmából. Lindner Ernő elsősorban mint műfordító tevékenykedett. Petőfi Sándor és Arany János költeményeit fordította németre. Szepesi német tájszólásban írt fordításai népszerűek voltak, de csak kevés jelent meg nyomtatásban. Csaknem 35 évet töltött az Akadémia Könyvtárában, ahol fő munkaterülete a katalogizálás és az ezzel kapcsolatos minden egyéb (a kiadványok jelzetelése, katalógusok készítése, gondozása stb. ) munka elvégzése volt. 1899. dec. 11-e előtt már három alkalommal érte agyvérzés. A legutolsó, a harmadik agyvérzés után a jobb keze és lába majdnem megbénult, ezért tartósabb ideig írni és járni képtelen volt. Ezért 1899. december 11-én nyugdíj ázásért és lakbérhozzájárulásának további utalványozásáért folyamodott. Az Akadémia Igazgatótanácsa 1900. február 25-i ülésében szolgálatképtelenségére való tekintettel előbb egy év, később 1901 és 1902-re is fizetett szabadságot engedélyzett számára. 1902 szeptemberében halt meg. írod.: MTAK Kézirattár RAL 657/1899. MTAK Kézirattár RAL 49/1901. MTAK Kézirattár RAL 58/1902. MTAK Kézirattár Ms 5203/11. Almanach, 1870.217.1.