Taxner-Tóth Ernő: A fiatal Vörösmarty barátainak levelezéséből (A MTAK közleményei 17. Budapest, 1987)

Levelek

40 venni mindőn a' Vas Vármegyei Patriótáim által küldendő Leveledet veendem és arra is felelhetek. — Vajha én is csak annyira csalatkoztam volna meg Leveledhez való reményemben mint te pontosságom ismeretében! — Azon szívességedet melly szerint nem várván be válaszomat újra Levelet irni nem sajnáltál, köszönni bár mennyire kötelesnek érezzem is magamat: óhajtanám mindazáltal hogy a' 23d. Septemberi Leveled vagy soha irva ne lett volna vagy ne ollyan foglalattal mint most. — Én Leveleidtől nem szoktam egyebet várni csak gyönyörködtetthetőt csak örvendetest úgy hogy minden egy egy Leveled vétele napja Örömnapom volt. — Ezen Előérzéssel nyitottam fel most is Leveledet, felnyílt szivem a* benn foglalandó öröm elfogadására — 's annál mérgesebben találta keblemet Levelednek kettős fullánkja. — K. Barátunk Fátuma iszonyú csapás! csak magamra és ő reá nézve is hát ha még azon előttem mindennek felett drága Sziv sebére, — melly e' miatt vérzeni fog vagy talán már vérzik is, — gondolok! ! — Akarmelly baleset is mostanában érzékenyebből nem érhetett volna, — 's csak Lilám kegyelme' elvesztésén vagy a' Te Hitszegéseden (:mellyektől ójjon meg az irgalmas Ég!:) való kéttségbe esésem fogna ebből érzett fájdalmamat keserűséggel felül múlhatni! — Előre érzette előre félt ő maga is azon csapástol melly most utói érte. Tudod csak emlékeznem szükség mennyire féltettem őt én is? Hánszor óhajtottam hogy ha már egyikünknek ebbeli szerencsétlensége kívántatik bár inkább én lennék az Áldozat? 's most is azt mondom vajha inkább én lettem volna! ezen ohajtásom valóságát nem szükség előtted vitatnom, — tudod az okaimat mellyeket most elhalgatok. — De talán nem is teljesedett az ő szerencsétlensége? talán megelégedett a' Sors bennünket csak Előképével csak árnyékával ijeszteni? talán megéléglette aggódásainkat fájdalmainkat? O! úgy kapok most ezen Talánhoz mint a' vizbe haló a' szálhoz 's még is ez a* sovány Talán is elegendő fájdalmamat bár ha csak egy pillantig is enyhíteni. O! minő kétes bizakodás, csüggedés, remény és félelem között várom, igértt és ezen tárgyban teljes világosságot nyújtandó Leveledet. —Minő fájdalmas most az én helyzetem elképzelheted Te ki tudod hogy Engem a' legnagyobb megesett Szerencsétlenség is alig képes leverni mindőn ellenben a' bizonytalanság egészen ellankaszt elcsüggeszt és tehetetlenné tesz. — De ezen fájdalammal sem elégedvén meg egy más újat is halmoz reá Leveled, megfoszt ugyan is azon édes reménytől mellyre az Aug. 25d. Leveled szabadított sőt nemünemü Just adott hogy t.i. ezen Törvény Szüneten személyes öleléseddel fogsz szerencsésiteni. — De ez megorvosolható 's nem ollyan mint ama másik! — Annyival is inkább mivel azon Ígéreteddel van öszve kötve hogy Bachus Innepeit velem fogod ülni. — Bánatomat mellyet Leveled okozott felderítette valamennyire, ugyan Leveledben foglalt azon jelentéseden való szives örömem, melly szerint elégszerencsés valál Nárayban egy olly Barátra szert tenni a* ki az én hij jómat teljesen kipótolja. Kívánom hogy legyen hozzád olly szive is mint az enyém is legyen olly hű mint Én. Én Nárayt személlyéröl ismerem, noha vele soha egyet sem szóltam. Hogy vele érintésbe nem jöttem az lehet oka mivel őtet is a' mennyire kivehettem az a' magát ismeretlenekre nem kötő büszek magatartás characteirzálja a' melly nekem és neked is tulajdonunk. Tudományos oldalárol ismerőseimtől kik Posonyban vele együtt tanultak nem hallottam egyebet csak jót csak dicséretest. Ugyan azoktol értettem egy tettét is mellyből azt kellene kihoznom hogy ő Barátjáért kész magát akár mire is elszánni. — Mindezeknél fogva Vá-