Taxner-Tóth Ernő: A fiatal Vörösmarty barátainak levelezéséből (A MTAK közleményei 17. Budapest, 1987)

Levelek

36 volt és még leendő nagy Poétáknak Quinteaentiája ls csak keveset ér

. — Vedd ki a* Költeményből a' Szerelmet, ' s nem marad ott semmi is Poétái mint a' csupa száraz vers. — A* mit pedig Poezisnek ugy hiszem Ádám sem fog tartani. — Ha általnézzük a* Poezisnek három fő elágazásait, az Epost, a* Lyrát, és Drámát, mindenikben fő és különös része van a' Szerelemnek. Mi teszi olly kellemessé az Iliást, mint a * Szerelem különböző Scénájinak festegetése, mi bírhatta vala a* Bajnok Achillest.á'görög tábor vesszte kívánására, mint szeretett Briseise elragadattatásán való bosszús fájdalma, ' s mindeneknek felette mi indithattá az egész Görög országot arra hogy egy más Világrészben virágzó királyság feldulására törekedjen, — mint Helenának elragadtatása: — úgy hogy ha Helena el nem raboltatik vala, — az Iliasnak lehetetlen lett volna születnie. Az Eneisben, Didónak epkedő keserve, A* megszabadított Jeruzsálemben, Armida szerelmei, — a* Henriásban, Hemilnek D'castree Gabrielléhez való szenvedelme, ollyan fűszerek mellytől az egész mintegy uj életet kölcsönöz. Minő bájt hint Ossziánnak Eposi töredékjeire is a' kimeríthetetlen szerelem. Ezekben minden szerelmes Episodionok vágynák még is mindenikből millyen különböző ingerrel és keccsel hat ez az egyforma? szerelem az olvasó lelkére. És csak most tudom helyes okát adni, miért nem olly kedves előttem a' Hunnias mint akár a* Zrínyi, akár a* Murányi Vénus, mert bele un, bele fárad a' lélek az örökké egyforma Csaták és harczok olvasásába ha ollykor ollykor a* kifogyhatatlan bájú szerelem oxymellével nem frissittetik meg. — A* Lyrikusokra nézve egy Kisfaludynak egy Petrarcanak munkájuk igazolják értelmemet. — Én részemről elmondom ' s a* világ előtt is pirulás nélkül mondanám el hogy a' Világon még olly Költő nem volt mint Kisfaludy — Himfyjében. És Regéjiben *s Hunyadyjában is akkor áll a* maga bámulandó nagyságában, fennségében, mindőn a' Szerelmet érdekli. A' mi végre a* Drámát illeti, alig ismerek egy valamire való Drámai Darabot mellyben a* Szerelemnek, nevezetes Rolleja ne volna. így vagyon ez Schillernek: Don Carlosában, Wallensteinában, — Goethenek: Clavigojában, Tassojában, Iphigeniájában etc. — Most következik az én Poétái Vallástételem: Én előttem legnagyobb Poéta: Himfy, utánna Ossian, Ovid (: a' Metamorphosisáért:) Virgil (: az Eneisért:) Bersenyi, Vitéz, Schiller, Matthison, Gessner, Dayka etc. Virgil Georgicona semmivel sem különb Poézis a* Columella Kertész könyvénél Horáczot szeretem mint ki az élet minden álláspontjára alkalmazható regulákat versekbe foglalt de Poétának igen középszerűnek tartom, kivévén azon Darabjait mellyeket valóságos Eroticus lélekkel irtt, 's a* mellyek teszik előttem minden Poétái érdemét. — Igen csudálkozom hogy szülhet két ugyan azon pricipium két nem egészen különböző fokben olly különböző Resultatumokat: — Ádám azt tartja hogy a/ Szerelem már magában is Poézis, mellyről minden csak Poétái lélekkel és érzeménnyel érez

. Csak ezen utolsót az író receptivitásához képest kisebb *s nagyobb mértékben értve, — ezt tartom én is. De Ádám azért olvas és ir szerelmes verseket mert erről úgy mond minden egyformán tud érezni, — a' mi nem igaz, — én pedig azért olvasom ezeket különböző kedvel mert azt hiszem hogy semmiről sem lehet ollyan Poétáin irni mint erről. Én részemről a* legközönségesebb Köznépi szerelmes Dalban több Poézist lelek mint a* legmagasztaltabb Epigrammban — igy például a' Széna van az Ólban etc. vagy a* Jaj rózsám be szeretlek etc. — Még egy megjegyzést Ádámról: — aligha Horácz szerfelett való tiszteletében nem fekszik