Taxner-Tóth Ernő: A fiatal Vörösmarty barátainak levelezéséből (A MTAK közleményei 17. Budapest, 1987)

Levelek

31 fognék hasonló becsüt, és kedvességül venni, ha [ ] Vásonyból haza jövetelemben, ha Zsámboki csendes vérű ménjei nem rettegtettek is, hogy Hypolitusnak, vagy Phaetonnak dijjára jussak; de még is elég méltó okaim lehettek az aggódásra, hogy az átkozott [ J egy pár erdei Szörnyet küld előmbe (:mint Neptun tengerieket Hyppolitnak:) Ferencz Bátyámék képekben, a' kitől ugyan ha tátosaink [jav, ebből: paripáink] nem is, de magam bizonyosan meg ijedtem volna: mert bár ha zacskómból minden [... 1 dohányomat kirablották volna is, azt József bátyámnak szívessége csak ki pótolta volna, de elrabolhatták volna leg drágább kincsemet, elrabolhatták volna Lilám kegye* zálogát, mellyet az ujjamon viseltem, 's ezt felérni, nem lett volna képes, a' sok tekintetben olly igen gazdag Amerika, minden Dohány Plantege-jaival is; — de én újra hálával tapasztaltam, azon Erato sugaltta soroknak valóságosságát hogy: Bajában nem hagyják az Istenek, A' Szeretőt a' Művészt és a' Hivet

. mert bár ha néha elhagyni látszanak is tisztelőjüket; 's veszélyekkel hagyják is küzdeni: de elsüllyedni csakugyan nem engedik azt, a' ki tiszta lélekkel, 's alacsony haszonlesés nélkül jár el tiszteletiekben. Bizonyítja ezt az én példám, kit Erósz azért hagya három Évekig remény nélkül epedni, hogy ezen Jákobi szolgaesztendőknek kiteltek után, változatlan hűséggel kiállott szenvedéseimért annál teljesebb elégtételt nyújthasson: jóllehet én magamra a* fentirtt három Charakterekk csak kettejét alkalmaztathatom. De bizonyítja ezt legközelébb a Plutus Sclávja Hotyhay is, ki azon Labyrintusbol mellybe Venus Urania (:mint az ő oltárához hívatlan járultat, vakmerősége nemiinemü büntetéséül:) vezette, a' Resignationak biztos Ariadnei fonalain, kitapogatván, — bosszúságában Venus Vulgivaganak verbungjába állott, sőt epés bosszúja itt sem engedé megállapodni, hanem igazi Verbungosos Launával Poétává lett, csak hogy nyomrult ollyan pórul járt, hogy Bromius nektárjából bő mértékben részesülvén, pókhálós szemeivel egy, Hypocrene vizével ittasultt, és sületlen verseivel mindenkit vegzaló Satyrt nézett el Apollonnak, 's attól kért az uj és szokatlan pályán segédet, a* ki is ezen Neodxionnak ostobaságát természeti tulajdona szerint, érdeme felett is meg büntette, sugalván nekie a' Levelemhez toldalék képpen ragasztandó *s a' szerzőt nevetségessé tevő darabot. — És még is Hotyhai is tapasztalta malasztját uj Istenének, mert elhiszi tökéletesen a' mit Istene nekie a* 7d. Versben dictált hogy: Azt gondolta a* te gonosz álnok szived hogy te tsaltad meg azt ki volt igaz hived mihelt tapsztalta tsalfa tsaldi szived azért a' viskóban ot is hagyot tiged. ' s már most a' szemtelen még ollyak előtt is kik az egész történetet közelebről ismerik ollyan positurában akarja magát tenni mintha ő vetette volna meg Tündér Ilonáját. — No de láttd e* őt ez a hite idveziti, 's e' mentette meg a' kétségbe eséstől, magát agyon lövéstől 's ki tudja még minő balesetektől. 'S be teltt rajta is kedves Ovidodnak eme vigasztaló intése: Saepe premente Deo fest Deus altér opem. Azon megjegyzéseid mellyeket ad vocem Hotyhay a' szerencse 's születés külömbségeiről tettél egészen szivemből vannak ki irva 's csak ezt adom hozzájok toldalék képen Fáybol hogy: a' születések köztt talán legszerencsétl

enebb az mi-