Taxner-Tóth Ernő: A fiatal Vörösmarty barátainak levelezéséből (A MTAK közleményei 17. Budapest, 1987)

Bevezető

9 séget a jogi fölkészültség. Nincs mit csodálkozni azon, hogy az említett baráti kör tagjai is jogi pályára készültek. Közülük a legszegényebb, Vörösmarty Mihály már gimnazista kora óta maga kereste a kenyerét. Bármily meglepően hangzik, családi kapcsolatai alapján alighanem neki volt a legnagyobb lehetősége, hogy ezen a pályán érvényesüljön. A főleg Pesten és Fejér megyében élő Vörösmarty család ugyan nemesi származású volt, de tagjai a költő életében szinte kivétel nélkül jogi vagy gazdatiszti pályán keresték kenyerüket. Komoly alapja volt tehát annak a lehetőségnek, hogy Mihály tanulmányai befejeztével Fehérvárott telepedjék le, és ügyvédi munkát vállaljon. O azonban a Zalán sikere után úgy érezte, igazi hivatása az irodalomhoz köti. Pedig ez még ekkor inkább erkölcsi siker volt csak, amit az utókor hajlamos eltúlozni. Vörösmartynak azonban szerencséje volt. Szerencséje volt, hogy a pesti szellemi központ szinte egységesen mellé állt, és ez a kör a húszas években már arra is képes volt, hogy az irodalmi életen belül biztosítson számára megélhetést. Először Kisfaludy Károly segítette ki szorult helyzetéből egy nagyobb előleggel, majd a Tudományos Gyűjtemény szerkesztői állását nyerte el, végül pedig fizetett tagja lett a megalakuló Magyar Tudós Társaságnak, az Akadémiának. Nem voltak ezek különösebben irigylésre méltó állások sem a fizetség tekintetében, sem az elvégzendőmunka alapján. Kölcseynek például szatmári főjegyzőként lényegesen több ideje maradhatott szellemi munkára, mint a havi folyóirat szerkesztésével — elvileg — egyedül bajlódó, majd akadémikusként szótárakat szerkesztő, bírálatokkal, jelentésekkel rengeteg időt eltöltő Vörösmartynak. Annyi nyilvánvaló ugyan, hogy Vörösmartynak nagyon jó kapcsolata volt a pesti szellemi élet idősebb tagjaival, erről azonban részleteiben igen keveset tudunk. Talán költőnknek Kazinczy iránti tartózkodása és Kölcsey különös tisztelete érdemel itt említést, no meg az az —eddig nem bizonyítható — gyanúnk, hogy Vörösmartynak Kisfaludyval kialakult barátságát Bajza és Toldy némileg eltúlozták. Ennek oka — és egyben gyanúnk alapja —, hogy Vörösmarty barátsága Bajza és Toldy iránt a húszas években se szorosnak, se zavartalannak nem nevezhető. Olyan hőfokúvá, mint a Bajza-Toldy barátság, vagy oly tartalmassá, mint a Vörösmarty-Deák, Vörösmarty-Fábián, Vörösmarty-Stettner kapcsolat, soha nem is vált. Toldyt Vörösmarty sokáig nem vette komolyan, erősen lebecsülte, s véleménye csak a harmincas években változott meg — talán az időközben Pesten letelepedett Bajza hatására, valamint a közös munkák és az irodalom-politikai szövetség keretében. DEÁK FERENC ÉS FÁBIÁN GÁBOR Deák élete részben eléggé közismert, részben önálló kutatásokat kíván, így itt csak néhány sajátos vonását emeljük ki. (A fiatal Deákról a legtöbbet Takács Péter disszertációjából tudhatunk meg: A passzív ellenállástól az aktív egyezkedésig. Kézirat. MTA Könyvtár.)