Rózsa György: Tudományok és művészségek szeretete... Írások az MTA Könyvtáráról (A MTAK közleményei 16. Budapest, 1986

Az interdiszciplináris információ felhasználása: a Magyar Tudományos Akadémia

93 f) A nem-könyv és nem-periodika típusú anyagok gyűjtése, mint pl. az Akadémiai Levéltár gyűjteményei, amelyekben a Levéltár iratokat, magnetofonszalagokat, valamint fényképeket is gyűjt; g) Korszerű információs technológiák bevezetése, pl. a mikrográfia, az offset repro­gráfia, xerox és hasonlók; h) Végül, de nem utolsó sorban az információs technikák modernizálása, amely né­hány évvel ezelőtt a Science Citation Index mágnesszalagjai alapján nyújtott SDI szolgál­tatások bevezetésével vette kezdetét. Mindezek a fejlemények — más, e tanulmány keretében nem ismertetett fejlemé­nyekkel együtt - funkcionálisan mint integráció, tartalmilag pedig mint interdiszciplina­ritás jelentkeztek (ezt az utóbbi jelenséget más terminológiát alkalmazva multi- vagy plu­ridiszciplinaritásnak is nevezhetjük). Az a)—h) pontok közös vonása: többé-kevésbé köz­vetlen módon tükrözik az intézményes vagy pedig személyi kutatási igényt. 3. Az interdiszciplináris információ néhány jellemzője Mint ezt már fentebb is említettem, az MTA és Könyvtára (vagy könyvtárán keresz­tül) az interdiszciplináris információ előállítója, szervezője és terjesztője. Az előző feje­zetben ismertetett adatok főképpen az Akadémia által képviselt kutatás-felhasználás kritériumait körvonalazza, és a program pontjai arra irányultak, hogy a könyvtár ki tud­ja elégíteni ezeket a várakozásokat. De ezeknél a céloknál is többre kell törekednünk. Az Akadémia nemcsak interdiszciplináris érdekeket képvisel, de önmagában véve is interdiszciplináris intézménynek tekinthető (jelenlegi 10 tudományos osztálya vala­mennyi diszciplínát felöleli), és az akadémiai intézményekben elért kutatási eredmények többségét az Akadémiai Kiadó kiadványaiban (periodikák, monográfiák) publikálja. Az Akadémiai Kiadó több mint 100 periodikát ad ki, ezeknek megközelítőleg a fele — az „Acták" — idegen nyelveken jelenik meg, illetve olyan kooperáció keretében lát napvi­lágot, amelyben a nagyobb nemzetközi kiadók (Elsevier, Pergamon stb.) is részt vesznek. E periodikáknak egy jelentős része erősen interdiszciplináris jellegű, mint pl. a „Sciento­metrics" (szerkesztősége az MTA Könyvtárában működik, az Elsevier és az Akadémiai Kiadó közös gondozásában jelenik meg). Az MTA Könyvtára, hasonlóan magához az Akadémiához, szintén képviseli, sőt meg is valósítja ezt az interdiszciplinaritást, mégpedig szerkezete, gyűjteményei és szol­gáltatásai útján (1. a 2. fejezet a)— h) pontok!). A Könyvtár jelenleg egy olyan informá­ciós létesítmény, amely szervezeti formáját tekintve integrált, jellegére nézve interdisz­ciplináris, ezenkívül összekapcsolja a hagyományos könyvtári és levéltári funkciókat a számítógépes információs szolgáltatásokkal. Egyrészt általános gyűjtőkörű könyvtár (a hagyomány megőrizte a „könyvtár" elnevezést és nem tünteti fel az információs intéz­ményi funkciókat a könyvtár nevében), de ugyanakkor bizonyos szakterületek vonatko­zásában a könyvtárt szakkönyvtárnak kell tekinteni (ilyen szakterületek a nyelvészet, az irodalomtudomány, a klasszika filológia, az orientalisztika, a tudományszervezés - to­vábbá igen jelentősek a matematika, a fizika és az egyes természettudományi szakok területén kialakított periodika-gyűjtemények). A könyvtárhasználók összetétele is jól tükrözi a könyvtár interdiszciplinaritását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom