Rózsa György: Tudományok és művészségek szeretete... Írások az MTA Könyvtáráról (A MTAK közleményei 16. Budapest, 1986

Az Akadémiai Könyvtár funkciói

AZ AKADÉMIAI KÖNYVTÁR FUNKCIÓI Az Akadémiáról szóló 1960. évi törvény kiemeli az ország első tudományos testületének és intézményének tudományszervező szerepét. Ez egyebek között azt is jelenti, hogy az Akadémia alapvető feladatai közé tartozik közreműködni a kutatások irányának megszabásában, a legfontosabb kutatások prioritásának biztosításában, az alap- és alkalmazott kutatások közötti helyes arányok kialakításában, a tudományos tevékenység országos összehangolásában, a kutatásokra fordított pénzügyi eszközök racionális elosztásában, a tudományos munka káderszükségletének felmérésében. Kézenfekvő, hogy az Akadémiai Könyvtárnak mint akadémiai intézménynek elsőrendű célkitűzése, hogy a hagyományos könyvtári tevékenység színvonalas ellátása mellett, optimálisan elősegítse a maga sajátos eszközeivel a fentiekben vázolt akadémiai tudománypolitikai és tudományszervezési feladatok végrehajtását. Amint az Akadémia korszerű tudományszervező tevékenysége során kísérletezik, kutatja, felméri a társadalmi-gazdasági valóságból adódó tudományos szükségleteket és ezekkel kísérli meg összhangba hozni a rendelkezésre álló anyagi-szellemi lehetőségeket és kialakítani a legcélszerűbb tudományszervezési módszereket és formákat, ugyanúgy az Akadmémiai Könyvtárnak is meg kell találnia a maga helyét ebben a folyamatban, ki kell alakítania aktív közreműködésének módszereit, formáit. Ez azonban nem megy egyik napról a másikra. Ehhez az szükséges, hogy megkíséreljük elvi alapon felvetni az Akadémiai Könyvtár helyének, funkcióinak és tudományos feladatainak kérdéseit. Az MTA Elnöksége 1961. január 27-i ülésén megvitatta a könyvtár helyzetét, és határozatot hozott perspektivikus feladatairól. Ez a határozat megszabja a könyvtár fejlődésének irányát, alapot nyújt a további munkához, és nagy vonalakban meghatározza a könyvtárnak mint akadémiai tudományos intézménynek helyét az Akadémián belül és a magyar tudományos életben. A 135 éves Könyvtár, amely a felszabadulás után, közelebbről az utolsó 5—6 esztendőben alakult át korszerű, tudományos nagy könyvtárrá, arra törekedik, hogy immár ne csak rendkívül gazdag többszázezres állományával (tudományos könyv, periodika, kézirat, muzeális értékű kódex, ősnyomtatvány, régi és ritka könyv), hagyományos könyvtári szolgáltatásokkal álljon a tudomány rendelkezésére. Mindinkább előtérbe kerülnek a jobbára passzív jellegű gyűjtőfunkciók mellett a korszerű, aktív könyvtári funkciók, új típusú szolgáltatások (pl. hálózati munka, reprodukciós szolgáltatások, tájékoztatási-bibliográfiai tevékenységek stb.). Más szóval: a Könyvtár egyre inkább arra törekszik, hogy vállalja az Akadémiai Könyvtár jellegéből ráháruló feladatokat, az Akadémia tudománypolitikai célkitűzésiinek a maga sajátos eszközeivel való alátámasztását. Szocialista típusú Akadémiát viszont olyan szocialista típusú könyvtár szolgálhat hatékonyan, amelyet nem egyszerűen gyűj-