Rózsa György: Tudományok és művészségek szeretete... Írások az MTA Könyvtáráról (A MTAK közleményei 16. Budapest, 1986

Nemzetközi kapcsolatok és együttműködési lehetőségek az állományépítésben

NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK ÉS EGYÜTTMŰKÖDÉSI LEHETŐSÉGEK AZ ÁLLOMÁNYÉPÍTÉSBEN* 1. Néhány elvi megjegyzés A szakirodalom rendkívüli számbeli expanziója miatt az állományépítésben mindenféle autarkiás törekvés illuzórikussá vált. Ez egy-egy ország és egy-egy intézmény esetében egyaránt érvényes. A témakör a gyakorlatból levont és általánosítható észrevételekkel közelíthető meg a legcélszerűbben. 1. Goethenek az a 19. századra tett megállapítása, miszerint a nemzeti irodalmak világirodalommá szerveződnek, a 20. század utolsó két évtizedében úgy értelmezhető a tudományos információra, hogy ez a keletkezés, hozzáférhetőség és felhasználás tekintetében kiváltképpen „világirodalmi" jellegű. 2. Amennyiben a tudományos információ „világirodalmi" jellegű, akkor amiből keletkezik, azaz a primer irodalom kezelése is nemzetközi megközelítést, kezelést kíván. 3. Ez a nemzetközi megközelítés, kezelés már eddig is sok évtizedes és sokféle tapasztalatot halmozott fel. Nem eredményezett ugyan egyetlen járható utat, modellt, de többféle lehetőséget — igen. 4. Ezek két nagy csoportra oszthatók: a központosított és a decentralizált állományépítés lehetőségeire. Az előbbiekre példa a British Library Lending Division, az utóbbiakra a SCANDIA-terv. 5. A gazdasági és politikai fejlődés általában is a nemzetközi együttműködés, az integrálódás valamilyen formája felé mutat (kapitalista multinacionális vállalatok, regionális gazdasági-politikai szervezetek, az ENSZ égisze alatti együttműködési szervezetek stb.). Ez a fejlődési tendencia az információra is érvényes. 6. A szóban forgó tendencián belül meg kell látnunk azokat a különbségeket, amelyek a nagy tudományterületek és az egyes kiadványfajták szerint jegesednek ki. 2. Állományépítés és információ Az információ „világirodalmi" jellege teljesen nyilvánvaló a természet- és a műszaki tudományokban, valamivel rejtettebb a humán- és a társadalomtudományokban. Az előbbiek nem ismernek politikai-ideológiai határt; eleve kudarcra ítélt az őket hordozó szakirodalom teijesztésének, beáramlásának bármilyen formájú korlátozása. Ha mégis vannak korlátok, azok nem a „világirodalmi" jelleg ignorálásából, hanem az egyes országok gazdasági-tudományos fejlettségi szintjének, kulturális hagyományainak eltéréseiből adódnak. A humán tudományok egy része ellenben nemzeti jellegű, pl. az irodalomtudomány, a történettudomány bizonyos fejezetei. Ennek ellenére a tudományos irodalom haszná* Az akadémiai könyvtárigazgatók pozsonyi konferenciáján 1983 őszén elhangzott orosz nyelvű előadás magyar változata