Csapodi Csaba: A budai királyi palotában 1686-ban talált kódexek és nyomtatott könyvek (A MTAK közleményei 15. Budapest, 1984

Bevezetés

8 jegyzék különböző tételeivel. Valamennyi ilyen kódexet jellemzi, hogy igen rossz állapotban vannak, nedvességbeivódás, beázás, féregrágás romboló nyomait viselik magukon, a kötetek eleje-vége gyakran hiányzik, a legtöbb közülük — nyilvánvalóan a kötés rossz állapota, vagy éppen teljes hiánya miatt — a bécsi könyvtárban üj kötést kapott: fehér pergamenből, rajtuk Van Swieten könyvtáros nevének aranyozott kezdőbetűivel és 1752-1754 évszámokkal. (Több köteten egykori sárga metszés nyomai vehetők ki.) Mi lehet a magyarázat? Az, hogy ezeket a csekély értékű, nagyon rossz állapotban levő kódexeket évtizedeken át csak tárolták, de nem dolgozták föl. Talán féltek is attól, hogy ezek a penészes, rovarok-rágta kötetek megfertőzik a többi, nagy értékű állományt. Végül is csak Gentilotti után, 1725-nél későbben, nyilvánvalóan az idősebb Van Svieten könyvtárossága (1745-1772) idején számolták fel ezt a hiányosságot, akkor adták a Recens jelzeteket és akkor készültek az űj kötések. Éppen ezeknek az űj kötéseknek a dátuma adja meg számunkra a munkálatok pontosabb idejét: 1752-1754. A késői katalogizálást bizonyítja a budapesti Egyetemi Könyvtárban, a Kapr inai -gyűjteményben található[8] két följegyzés is Péterfy Károly közléséből. Az egyik bejegyzéseket közöl "Ex vetusto Breviario Strigoniensi in folio, veteri charactere monastico impresso Anno 1484, ut ex Budensi Bibliotheca allato, nuncque in Caesareo [! ] Bibliotheca Viennae asservato habetur." A másik hasonló: "Ex vetusto Antiphonario in membrana scripto ex eadem Bibliotheca Budensi ad Viennensem Caesaream translato et a me lecto exscripsi sequentia." Mindkét kötet ma is megtalálható, ha nem is Bécsben, hanem már Budapesten[9], de nincs bennük semmiféle olyan bejegyzés, amelyből a budai eredetre lehetne következtetni. Péterfy tehát csak abban az esetben utalhatott erre a körülményre, ha az ő idejében — a XVm. század harmincas-negyvenes éveiben[10] — még együtt volt az az anyag, amelyet Budáról hoztak el és még tudták is róla ezt a körülményt. Kutatásainkat tehát most már csak az egykori Rec. jelzetet viselő kötetekre kellett korlátoznunk. De még ezeknek is csak első, 860. számig terjedő darabjaira. A régen Rec. 860 (ma Cod. Lat. 9326) jelzetet viselő kódex ugyanis 1757-ben készült kéziratot tartalmaz. Tehát 1757-ben már, — a budai köteteknek 1752-1754 közti katalogizálása után — a jelzetek sorrendjében történő állományba vételnek mindenképpen el kellett érnie a 860. tételt. A mi anyagunkat tehát nem kereshetjük a Rec. 860-nál magasabb tételszámok közt. De még a 860 Rec.-tételnek sem mindegyike jöhet számításba. Mindenekelőtt kihagyhatjuk a vizsgálatból azt a 63 darab Rec. jelzetű tételt, amelyeket 1918-ban az ÖNB-nek át kellett adnia az olasz államnak, mint a XVIII. század elején Nápolyból odakerült köteteket. Ugyanígy nem érdekesek a mi számunkra azok a Rec.-kódexek, amelyekről megállapítható, hogy Buda török kézre kerülése, 1541 után készültek, s így nem kerülhettek az 1686-ban ott talált könyvek közé. így erősen összeszűkül az a kódexanyag, amelyek közt a 126 budai kódexet keresünk kell. Ez teszi lehetővé azt, hogy ne csak azokat a köteteket tudjuk azonosítani, amelyeknél a pontos szerző, cím, magyarországi bejegyzések, mellékletek, magyar reneszánsz kötések adnak szilárd segítséget a meghatározáshoz, hanem olyanokat is, ahol a cím pontatlan, esetleg csak a tárgy adott, de a nagyon rongált állapot és a Rec. jelzet valószínűsíti döntésünket. Ebben a tekintetben segítséget