Csapodi Csaba: A budai királyi palotában 1686-ban talált kódexek és nyomtatott könyvek (A MTAK közleményei 15. Budapest, 1984

II. A budai könyvgyűjtemény eredete

56 5. A királyi kápolna papságának könyvtára A szóbajöhető lehetőségek megvizsgálásával mind szűkebbre szorult az a kör, amelyen belül a budai könyvek eredetét kereshetjük: valamilyen egyházi intézmény, vagy testület, amely a királyi palotában működött. Ilyen intézmény volt a capella regia, a királyi kápolna már a XTV. század óta. Jelentékeny intézmény lehetett, ahol nagyszámú papság működött, mert a középkorban egy-egy fontosabb egyház mellett mindig nagyszámú egyházi személy tevékenykedett, ezt tették lehetővé a különböző oltárokhoz kapcsolt alapítványok is. Az ilyen papi együtteseknek pedig könyvekre is szükségük volt; olykor jelentős nagyságú könyvtárak alakultak ki ott. Ilyen volt például Lőcsén a 24 szepesi plébános közös könyvtára a Szent Jakab egyházban, amelynek állományából elég sok darab maradt ránk. [82] Ilyenként ismeretes a nagyszebeni plébániatemplom, amelynek 1442-ben készített könyvtárjegyzéke van meg. [83] A királyi kápolnával kapcsolatban pedig arról is tudunk, hogy ott egészen 1435-ig hiteleshelyi és oklevélkiadó működés is folyt, [84] ami magában is indokolja a budai könyvanyag föltűnően sok jogi, főleg pedig egyházjogi könyvét. Éppen a liturgikus, pasztorációs és jogi anyag együttese indokolja azt a véleményt, hogy itt a királyi kápolna könyvtáráról van szó. Véleményünket erősíti Bónis György tanulmánya "A Capella regia és a pécsi egyetemalapítás". [85] Bónis ugyanis összehasonlítva a királyi kancellária és a kápolna tevékenységét, arra az eredményre jutott, hogy a XEt-XHI. századi kezdetek után "az egyetemes jogrendszerekben való jártasság a királyi kápolnában maradt továbbra is jellemző". Ehhez a jártassághoz pedig, tesszük hozzá mi, könyvek kellettek. "A régi nemzetségek vagyonos tagjai — olvassuk tovább Bőnisnál, — a tanult idegenek, a mindennapos adminisztráció helyett a diplomácia magas művészetét gyakorolják; nem a kancelláriának, hanem a kápolnának a tagjai lesznek, forma szerint még egyháziak... A királyi udvarban tehát a jogtudás a liturgikus feladatokat ellátó kápolnához kapcsolódott; kánonjogi műveltséggel rendelkeztek ennek leghasználhatóbb tagjai, Károly és Lajos diplomatái is. A királyi kancellária főpapi vezetése mellett a század (XIV.) egész folyamán, elenyésző kivételektől eltekintve világi deákokat foglalkoztatott, akiknek a gyakorlati jogtanítás bőven elegendő volt pályájukon. Elméletileg képzett, egyetemi grádussal rendelkező jogászok a királyi kápolna keretében dolgoztak." Igaz ugyan, hogy a királyi kápolnának ez az oklevélkiadó működése Mátyás korára már megszűnt, de a papság létszáma ott nem csökkent, hanem inkább nőtt. Sajnos a capella regia 1435 utáni szerepét történetírásunk még nem vizsgálta meg s így nem tudjuk, hogy akkor a liturgikus és pasztorációs, illetve énekkari feladatokon kívül kaptak-e valamiféle új feladatot. Pedig Bonfini, akinek tájékozottságát nem vonhatjuk kétségbe, kifejezetten azt írja, hogy Mátyás király a királyi kápolnához "collegium adiecit honestissimum sacerdotum", tehát egy tekintélyes papi testületet szervezett.[86] (Jellemző módon Heltai ezt "káptalannak" fordítja.) Ez a testület nem lehetett jelentéktelen, ha Bonfini szükségesnek tartotta megemlíteni akkor, amikor egyébként a budai palotáról elég szűkszavúan ír csak.