Csapodi Csaba: A budai királyi palotában 1686-ban talált kódexek és nyomtatott könyvek (A MTAK közleményei 15. Budapest, 1984

II. A budai könyvgyűjtemény eredete

53 3. Esetleg kolostori könyvtár? Ha az állítólagos budai ciszterita könyvtárt nem is azonosíthattuk a budai palota könyveivel, meg kell még vizsgálnunk egy másik kolostori eredet lehetőségét. Nyilvánvaló, hogy Budán a Corvina könyvtár mellett a második legnagyobb könyvtár a budai domonkos kolostoré lehetett, hiszen az ottani studium generalet szerette volna Mátyás király egyetemmé fejleszteni.[77] Igaz ugyan, hogy mikor Szulejmán 1526-ban bevonult a budai várba, a királyi palota kivételével fölégette az egészet, de előfordulhatott, hogy akiégett domonkos kolostor falai közt egy védettebb könyvtárhelyiségben a könyvek átvészelték a pusztulást s a török kivonulása után a szerzetesek átszállították értékes könyvanyagukat az épen maradt királyi palotába. Csakhogy a domonkosoknál már jóval korábbi idők óta szokásban volt, hogy a tulajdonos kolostor nevét, — sőt gyakran annak a szerzetesnek a nevét is, akinek személyes használatába adták, — feltüntették magában a könyvben.[78] Az azonosított budai anyagban viszont egyetlen egy esetben találtunk olyan bejegyzésre, amely azt bizonyítja, hogy a budai domonkosoké volt. [79] Viszont ha a legfontosabb szempontot, a tartalmit vizsgáljuk, azt kell megállapítanunk, hogy a budai gyűjtemény jellegzetesen nem-domonkos karakterű. [80] Igaz ugyan, hogy a ránk maradt, vagy legalább jegyzékből ismert budai könyvek nem az egykori teljes állományt tartalmazzák, hanem annak csak egy jelentékeny, de ismeretlen arányú részét, azt, amit még érdemesnek tartottak jegyzékbe foglalni és elszállítani, így tehát egy-egy mű hiánya nem sokat mond, de annál többet a gyűjtemény egésze. Mindenekelőtt feltűnő, hogy egy-egy mű általában egy példányban található meg. Ha a domonkos főiskola könyvei lennének ezek, akkor néhány alapvető műnek több példányban kellene meglennie, másként oktatás elképzelhetetlen. Feltűnően kicsi az azonosítható anyagban a domonkos szerzők aránya. Nem találjuk meg az állományban az ismert magyarországi professzorok, Nicolaus de Mirabilibus, Petrus Nigri, Jákob von Lilienstein munkáit. Nincs domonkos Regula, sem constitutiók, nem találkozunk a dominikánus szentek életrajzaival. A misekönyvek és breviáriumok sem domonkosrendiek, hanem esztergomiak. Ha összehasonlítjuk a budai anyagot például a bécsi dominikánusok hatalmas könyvtárának a XV. századivégi állapotot tükröztető, 1156 tételt magában foglaló könyvjegyzékével, [81] főleg az tűnik fel, milyen más a kánonjogi, illetve a világi jogi munkák aránya a két gyűjteményben: a budai anyagban a kánonjog 15 % -ot tesz ki, Bécsben 5 % -ot, a világi (és mindkét jog együtt) az előbbiben 9.2 %, az utóbbiban mindössze 1.3 % . Természetes is, mert a domonkos rendieknek egyházjogi, főleg pedig világi jogi munkákra nem igen volt szükségük. Működésük elsősorban pasztorációból és az eretnekségek elleni küzdelemből állt, meg a skolasztikus teológia műveléséből. Ezért van az, hogy a szentbeszédeket tartalmazó kódexek aránya a bécsi kolostor könyvtárában olyan magas, a teljes állomány 13.1 % -i, a budai anyagban az arány kisebb mint ennek a fele, 6 % . Ugyanígy a bibliai exegé-