Csapodi Csaba: A budai királyi palotában 1686-ban talált kódexek és nyomtatott könyvek (A MTAK közleményei 15. Budapest, 1984
II. A budai könyvgyűjtemény eredete
51 Corvinában — az egyébként is ókori irodalomnak tekintett — patrisztika a legnagyobb teológiai csoport; a szerkönyvek, szentirásmagyarázat, skolasztikus teológia, kánonjog aránya elenyésző. Szentbeszédeket tartalmazó kötet (leszámítva azt, ami már mint patrisztika szerepel), egyáltalán nincs a Corvinában. A másik gyűjteményben 15 % -ot tesz ki a kánonjog, alig kevesebbet a vegyes teológiai anyag; jelentős a részesedése a spekulatív (skolasztikus ) teológiának és a beszédeknek. A világi anyagból a Corvinában a legnagyobb szakcsoport a történelem, az egész világi anyagnak több mint egy ötöde, ellenben a másik gyűjteményben a történelmi munkák aránya annak éppen egy tizede. Ugyanakkor a korvinák közt nem találunk jogi munkákat, mig a másik gyűjteményben igen nagy arányban vannak képviselve. Sok a korvinák közt a költői mű, illetve azok magyarázata, a másik gyűjteményben csak harmadrész az arányuk. Sokkal nagyobb a Corvinában a matematikai (beleértve a csillagászatot) müvek aránya, mint a másik könyvgyűjteményben. Nem is beszélve arról, ami a táblázatból nem derül ki, hogy a Corvina tekintélyes nagyságú miscellanea-rovata a gyűjtemény nagyobb változatosságát is jelenti, benne olyan szakok, amelyek a másik gyűjteményből teljesen hiányzanak: építészet, hadtudomány. Ez a nagy tartalmi különbözőség zárja ki azt a lehetőséget is, hogy ez a szerényebb kivitelű, főleg dísztelen papírkódexekből és nyomtatott könyvekből álló második gyűjtemény talán a Corvina-könyvtár kisebb értékű, esetleg lemásolás céljára beszerzett alappéldányokból álló része lenne. A két gyűjtemény tehát egymástól független volt. De az még mindig kérdés marad, hogy hát akkor miféle eredete, célja lehetett? A második gyűjtemény is ott volt már 1526 előtt, vagy ezek a könyvek később kerültek csak oda és így hárult rájuk az elveszett, egykori Corvina-könyvtár nimbusza? 2. Később összehordott könyvek? Az előző fejezetben láttuk, hogy a XVII. századi budai könyvek nem lehettek a Corvina-könyvtár maradványai. így tehát más lehetőségek után kell nyomoznunk, így második lehetőségként meg kell vizsgálnunk azt a föltevést, ami a szakirodalomban szintén fölbukkant, hogy nem lehetett-e a hódoltság idején Budán őrzött és 1686-ban Bécsbe szállított anyag különböző magyarországi helyekről összehordott zsákmány. Buda szultáni város volt, a királyi palota a szultán tulajdona, amelyet gondosan őriztek, hogy senki ne vigyen el onnan semmit. Bár — mint a palotából a XVII. század folyamán esetről-esetre elhozott könyvek tanúsítják, — ez az őrizet nem lehetett valami tökéletes. Mindenesetre el lehetne képzelni azt, hogy a török hadjáratok során, mikor mind több és több magyar város, ahol könyvtár is volt, került török uralom alá, a török kezébe került egyes értékes tárgyakat a központba, Budára vittek. Persze ez nem több puszta feltevésnél, adat nincs erre. A valóságban nem is igen lehet elképzelni ilyen "bibliofiliát" a török részéről. Hogy a keresztény könyvek mennyire nem jelentettek számukra értéket, azt jól illusztrálja a bizánci császárok nagyszerű könyvtárának szomorú sorsa. Hogy a könyvekből is legföljebb a diszkötések aranyozott ezüst csatjai érdekelték őket,
