Csapodi Csaba: A budai királyi palotában 1686-ban talált kódexek és nyomtatott könyvek (A MTAK közleményei 15. Budapest, 1984

II. A budai könyvgyűjtemény eredete

45 hogy a könyvtárt kifosztották, de hogy ez a teljes állomány elhordását jelenti-e vagy pedig csak az állomány csökkenését, arról nem beszél. Mindenesetre a fosztogatást nem a töröknek, hanem az 1526 előtti felelőtlen kezelés eredményének tulajdonítja. Pedig ha a könyvtár helyiségeiben még ott találta a könyvtár zömét, — már pedig Brassicanus leírásából[51] tudjuk, hogy 1525-ben még ott volt, — érthetetlen, miért nem mond többet róla, hiszen úgy látszik, éppen azzal a céllal ment Budára, hogy ő legyen ott a könyvtáros. Legalább is Vadianus abban a levelében, amelyet 1527 november-december táján, tehát akkor, amikor Velius még Ferdinánd környezetében, Magyarországon tartózkodott, vagyis Bécsbe való viszszaérkezése előtt, azt írja Collimitiusnak, hogy Ursinus nyár óta Ferdinánd seregében van, mint történetíró és "bibliothecae Budensis custos." Ursinus Velius szavait tehát csak ügy értelmezhetjük, hogy látta a könyvtár pompás helyiségeit, de nem a benne egykor elhelyezett könyvgyűjteményt. A másik szemtanú, aki ugyanebben az időben tartózkodott Budán, csakhogy nem Ferdinánd, hanem Mária királyné környezetében, Oláh Miklós. Ő félreérthetetlenül tudósít a könyvtár 1526-ban történt elpusztításáról: "a török Lajos királynak a Mohács melletti mezőn való halála után... Budát.. .szeptember hó 8-án elfoglalván, részint szétszaggatta [a könyveket], részint az ezüstöt leszaggatva, más célokra fölhasználva szétszórta: [a könyvtárt] .[52] Emil Jakobs — aki mindenáron meg akarta szabaditani a törököket a könyvtár elpusztításának vádjától — azzal próbálta Oláh tanúságát gyöngíteni, hogy művét közel egy évtized múlva írta külföldön, s bár alkalma lett volna saját tapasztalatai alapján írni, mégis mások híradásaira támaszkodik, [53] Kétségtelen, hogy Oláh Hungariá-ját németalföldi tartózkodása alatt, tehát 1531-1536 közt készítette, de az is bizonyos, hogy 1527 október 16-28-ig két hetet töltött Budán. [54] El lehet-e képzelni, hogy ez alatt a két hét alatt mint művelt humanista és maga is könyvgyűjtő ember, éppen a könyvtár állapotát ne nézte volna meg? A harmadik szemtanú Brenner Márton, aki Brandolinus Lippus-kiadásának 1541 augusztus 1-én, tehát Buda végleges elvesztése előtt kelt előszavában azt írja, hogy a könyvtárt "az előző években az ázsiai barbárság elpusztította, én ugyanis mikor két évvel ezelőtt szorgalmasan átvizsgáltam, alig volt ott valami nyoma korábbi fényének, ha egy-két görög szerzőtől eltekintünk."[55] Negyedikként Brassicanus említett beszámolójára hivatkozunk. A beszámoló 1530-ban jelent meg, de a szerző 1525-ben járt a budai könyvtárban és az akkor látottakról számol be s éppen emléket akar állítani a semmivé foszlott nagyszerű alkotásnak, "amelyből már semmi se maradt meg a puszta nevén kiviil." "Esküvel merném állítani, hogy ...sokkal nagyobb kárt szenvedtünk, mint hogy végig lehetne gondolni, vagy ki lehetne fejezni." Pedig nem felelőtlen, kósza hírekre hivatkozik, hanem saját tapasztalatára: "a budai könyvtárt, amikor a jelen állapotba jutottunk, nem egyszer átkutattam és a leggondosabb szorgalommal megszemléltem és már a legszerencsétlenebb módon bizonyos vagyok benne, hogy minden keresztény számára elpusztult. "[56] A bemutatott közvetlen forrásokon kivül a XVI. század tudományos közvéleménye is meg volt győződve arról, hogy Mátyás király budai könyvtára 1526-ban megsemmisült. Az egykori királyi palotában közel egy századig senki sem kereste