Náday Károly–Sáfrán Györgyi: Történeti kutatások Kufsteinban. Czuczor Gergely rabsága (A MTAK közleményei 14. Budapest, 1984

Levelek, okiratok

40 Tiporva szent jogunk, szent harccal ójuk azt, Pusztítsa fegyverünk a fejedelmi gazt, S zsarnokok torán népek vígadjanak, A nép csak úgy szabad, ha ők lebuktanak. Él még a magyarok nagy istene, stb. Elé, elé jertek, haramiahadak, Kiket nemzetbakók reánk uszítanak, Temetkezéstekül, ti bősz szelindekek, Helyet dögész vadak gyomrában leljetek. Él még a magyarok nagy istene, stb. Szivünk elszánt keserv, markunk vasat szorít, 5 csatára milliók imája bátorit, 6 drága véreink, vagy élet, vagy halál, De szolganépre itt a zsarnok nem talál. Él még a magyarok nagy istene, stb. Vitézek, őrhadak, fogjunk búcsúkezet, Iszonytató legyen s döntő ez ütközet, Os áldomás gyanánt eresszünk drága vért, Végső piros cseppig hadd folyjon a honért. Él még a magyarok nagy istene, Jaj annak, ki feltámad ellene, Az isten is segít, ki bír velünk? Szabad népek valánk, s azok legyünk. Czuczor. A költemény szövegéből kiderül, hogy annak szerzője hűséges követője a for­radalmi pártnak és földijeit, a magyarokat, fegyveres felkelésre szólítja. Amint ismeretes, Őfelsége, amikor a magyar képviselőház, Kossuth Lajos és követői nagy törvényellenességre határozták el magukat, előző év október 3-án leg­felsőbb felhatalmazással nemcsak a magyar országgyűlést oszlatta fel és a nem szentesített határozatait hatálytalanította, hanem a Magyar Királyi birodalmat hadi­törvényeknek vetette alá; így Őfelségének a korlátlan felhatalmazásával bíró cs.kir. tábornagy Windischgrátz herceg Őfőméltósága előző év november 13-án a schön­brunni Főhadiszállásról, a magyarországi és erdélyi lakossághoz kiáltványt inté­zett, melyben a tábornagy kihirdette, hogy ő vitéz és hűséges hadseregével az or­szágba jön, de nem ellenséges szándékkal, hanem, hogy a felkelésnek véget vessen és a pártok által szétszaggatott országnak újból békét hozzon. E kiáltványban mind­azokat, akik a cs.kir.csapatok ellen fegyvert ragadnak, vagy másokat ilyenre kény­szerítenek, vagy csábítanak, mint felkelőket kezelik. Mivel a felkelők a legfelsőbb határozatoknak ellenálltak és fegyvert ragadtak, sőt ellenségesen vonultak a mo­narchia fővárosa felé, betörtek Stájerországba, ennélfogva Ofőméltóságu Windi­schgrátz herceg, tábornagy a cs.kir. seregek élén ellenük vonult, több csatában visszaverte őket és e hó 5-én a felkelők által nagy sietségbe elhagyott fővárosaik­ba: Budára és Pestre bevonult.

Next

/
Oldalképek
Tartalom