Náday Károly–Sáfrán Györgyi: Történeti kutatások Kufsteinban. Czuczor Gergely rabsága (A MTAK közleményei 14. Budapest, 1984

Náday Károly: Kufsteini levél

13 háziezrede lett. (Utóbb náluk szolgált Lehár Ferenc, mint karmester.) 1849-ben a várparancsnok Ludwig Loncarevic ezredes, akit 1850-ben a magyar-német származású Nehiba József nyugállományú ezredes váltott fel. Engedélyezte a magyar nyelvű levélírást. Halála után gr.Mercandin József követte, akinek emberséges bánásmódjáról Lővei Klára Kufsteini jegyzete

i is megemlékeznek. O volt az utolsó várparancsnok. A szolgálatot 1851-55-ben a "Don Miguel" 39.gyalogezred egy része látta el. Az ezred nagy része magyarokból állt. Később Debrecen házi ezrede lett. Mint Lővei Klára Kufsteini jegyzeteiben is írja: "a vár katona-őrs égét magyar ezred fiai képezték... a külső ajtó kis nyilatán át gyakran beszólott a becsületes őr: 'Oh, asszonyaim csak folytassák tovább; olyan jól esik női ajkakról magyar szót hallani. "' Lővei Klára egy kegyetlen mozzanatot is megörökített a Nehiba halála utáni Kámpf kapitány féle "kényuralmi" korszakból: "Ez időben, 53 végén történt, hogy szegény kún katona a fogolynők elejtett kesztyűjét sétájok közben fölvette: jutalma ötven botbüntetés volt. (l.Sáfrán Györgyi idézett kiadványát 414-417.1.) 1855-1859ig a vár őrségét az "Erzherzog Albrecht" nevű 44.gyalogezred látta el; utóbb Kaposvár háziezrede lett. * A kufsteini várbörtön magyar rabjainak sorsát közel húsz éve kutatom s gyűjtöm osztrák és magyar levéltárakból a rájuk vonatkozó, valamint az eszmeileg hozzájuk csatlakozó más nemzetiségű foglyok dokumentumait. Kutatásaimat a kufsteini várban levő impozáns emléktáblára felvésett nevek alapján kezdtem. A Lux Károly szobrászművész tervezte emléktáblát az egykori budapesti Evangélikus Leánygimnázium helyezte el 1937-ben. Ezt megelőzően, az iskola két tanára: Jeszenszky Ilona és Dr. Zelenka Margit felkereste az itteni várat, ahol két nőnevelő elődjük: Teleki Blanka grófnő és Lővei Klára is raboskodott. Elhatározták, emléktáblát állíttatnak nekik. Kufsteinben találkoztak Kari Wagnerrel, az itteni "Heimatsverein" vezetőjével, aki nemcsak mozgalmuk "legnagyobb támogatója", de kibővítője is lett, ui. ő javasolta, hogy az emléktáblára vésessék föl az összes haladó eszméikért egykor itt raboskodott magyarok nevét. Javaslatát elfogadták s az iskola hozzálátott a terv megvalósításához, amely nem csekély anyagi áldozatot is igényelt, hiszen a 6.5 mázsa súlyú piszkei vörösmárvány emléktábla 1750 pengőbe került, megtoldva a tekintélyes szállítási, elhelyezési költséggel. Az avatási ünnepségre érkező iskolai küldöttséget Kari Hradetzky dr. járási főnök magyarul üdvözölte s 1937. júl. 10-én az emléktábla leleplezése közös kufsteini-budapesti műsorral zárult. Az emléktáblán 94 név olvasható. A szintén az iskola által készített művészi Album s az anyagából készült nyomtatott kis füzet közli az egykori foglyok ítéletére vonatkozó tudnivalókat a megjelöli a forrásokat. A bevezetés szerint adatszolgáltatásra a "Kufsteinben szenvedett hősök leszármazottait" is felkérték. így indokolt, hogy hibák esetén az adatközlőkre hárították a felelősséget. Az iskola 1937-38.évi Értesítője (48.1.) szintén családi bejelentések alapján még hét nevet közölt. Ezeket utólag akarták az emléktáblára fölvésetni,de már nem került rá sor.