Bükyné Horváth Mária: A periodikumok használatának átalakulása az Akadémiai Könyvtárban 1966, 1973, 1980 (A MTAK közleményei 13. Budapest, 1983)
2. Az Akadémiai Könyvtár 1973. évi periodikum-forgalma a használt anyag nézőpontjából
56 tozunk. A politika szak magas arányszáma nemcsak a kifejezetten politikai jellegű folyóiratok használtságából veszi eredetét, hanem sokkal inkább abból a tényből, hogy számos régi magyar irodalmi, kulturális vagy "vegyes tartalmú" periodikum, mivel mellékesen sok egykori politikai aktualitást is tartalmazott — szakozásunk metodikája következtében — a "politika" szakot is gyarapította. A "művészetek" feltűnően magas arányát az ugyancsak ebben a szakban helyet kapó színháztörténeti vonatkozású periodikum-anyag befolyásolta. Az irodalom magas mutatószámában bennfoglaltatnak azok az irodalomtörténetírás szempontjából forrásértékűnek számító heti-, illetve havilapok, amelyek 1966-ban, és 1973-ban is alapját képezték -egyéb források mellett- a magyar irodalomtörténeti és társadalomtörténeti kutatásoknak (Athenaeum, Koszorú, Nyugat stb.). Az 1973-1974-ben végrehajtott selejtezés a régi magyar periodikum-féleségek számát 1966-hoz viszonyítva 11 % -kai csökkentette ugyan, de a kihasználtság még így sem éri el az egész anyag egynegyedét. Az állománytípus heterogén jellegét mi sem bizonyítja meggyőzőbben, hogy ugyanekkor szép számmal találunk itt olyan folyóiratokat, melyek vizsgálataink tanúsága szerint a legolvasottabbak (Budapesti Szemle, Vasárnapi Újság stb.). A régi (nem kurrens) külföldi periodikum-féleségek kihasználtsága volt 1966ban és 1973-ban is a legalacsonyabb, jóllehet az abszolút szám 1973-ra a kétszeresére emelkedett. Míg 1966-ban az összes használt periodikum-féleségek 5 %-a volt régi külföldi, 1973-ra ez az arány 9 %-ra emelkedett. A használatot érintő szakterületek száma 12-vel növekedett, ám maga a szakmegoszlás,, a használati összérték alacsony volta miatt, meglehetősen félrevezető. A használt anyag szóródási képe esetleges, egyes szakok esetében 1966-hoz képest, indokolatlan ritkulást, másutt minden szignifikációt nélkülöző sűrűsödést mutat. Annyi azért megállapítható, hogy a humán- és társadalomtudományok %-aránya a természet-, illetve alkalmazott tudományokéhoz viszonyítva itt is magasabb és nem változott (65:35). 1974-ben ezen állománytípus anyagának mintegy 30 %-át selejteztük. Ez minden bizonnyal befolyásolja az ide vonatkozó használati értékeket, ám a változás mértékéről jelenleg még nem rendelkezünk konkrét statisztikai adatokkal. Ejtsünk végül néhány szót 14. táblázatunk összesítő adatairól, tekintet nélkül most már az egyes állománytípusokra. Nagyon mélyre az egyes szakok használati adatainak elemzésekor sajnos nem hatolhatunk, azon objektív okból kifolyólag, mivel a teljes periodikum-állományra nézve nincsenek szakmegoszlási adataink. Ilyen adatok csak a használat 62 % -át kitevő kurrens külföldi periodikumok esetében állnak rendelkezésünkre. Annyit azonban az összesített adatokból egyértelműen megállapíthatunk, hogy az összperiodikum-használat igen széles spektrumú. Az eléggé részletes szakcsoportosítás (57 szak) mindegyik szakára esik kisebb-nagyobb használtsági érték. A használtság nagysága az összhasználathoz viszonyítva 9,93-0,08 % -os szélső értékek (irodalom — teleptan) között mozog. 1966-ban is az irodalom szak állt az első helyen, 10,66 %-os felső értékkel. 1973-ra néhány szakterületen növekedett a periodikum-féleségek használata az összhasználat százalékos értékeihez viszonyítva: a tudományszervezés, a művelődéstörténet, a filozófia, a matematika, a nyelvtudomány és a történettudomány tartozik ezen szakok közé. A könyvtárügy, az általános természettudományok valamint a művészetek szakfolyóiratainak használatában szignifikánsnak ítélhető csökkenést tapasztaltunk.
