Bükyné Horváth Mária: A periodikumok használatának átalakulása az Akadémiai Könyvtárban 1966, 1973, 1980 (A MTAK közleményei 13. Budapest, 1983)
1. Szakirodalmi áttekintés
24 G.Anderla prognózisának helyességét mindenesetre bizonyítja az, hogy — a British Library jelentése szerint — "1955 óta ... a könyvek és folyóiratok terjedelmének növekedési üteme 1970-ig nagymértékben erősödött, de azóta — a költségek további növekedése mellett — csökkenő tendenciát mutat." (A British Library jelentése... 1978.) Saját tapasztalatunk az, hogy a csökkenő növekedés a folyóiratok számában az olvasást ugyanakkor nem csökkenti. Az 1968-1969-ben lefolytatott akadémiai könyvtári csererevízió többszáz címmel csökkentette a kurrens folyóiratok számát, a csökkentés ellenére azonban az olvasás volumene és az olvasók száma növekedett. K. Subramanyam (1976) a folyóirat, pontosabban a tudományos folyóirat jövőjéről fejti ki elképzeléseit. A folyóirattal, mint publikációs formával szemben felhozható bírálatokból indul ki (1. a folyóiratok túlzott elszaporodása, 2. egyetlen kívánt tematika rendkívül nagyszámú folyóiratba való áttekinthetetlen szétszóródása, 3. az átfutási idő lassúsága, 4. a folyóiratárak exponenciális jellegű növekedése). Egyesek folyóiratot helyettesítő megoldásokat javasolnak (1. a közlés helyett a cikkek egy részének letéti tárolása, 2. új típusú folyóirat a kutatási eredmények előzetes információinak gyors közlésére, 3. írógépes anyagról történő közvetlen nyomás, 4. mikrofilm-folyóiratok, 5. fizessék a szerzők a kiadás költségét, 6. a primér és a szekundér folyóiratok egybeolvasztása stb.). Vannak olyan elgondolások, melyek közül többet már ki is próbáltak, pl. az ún. preprintek, előnyomatok kölcsönös cseréje; szerzői tartalmi összefoglalások közlése mellett a teljes cikkanyag szelektív terjesztése stb. A szerző úgy véli azonban, hogy hamarosan be fog igazolódni az olyanféle futurisztikus elképzelések túlzott volta, hogy a primér folyóiratok iránti szükséglet három évtizeden belül ki fog halni, mivel ezeket feleslegessé teszi a nagy adatbankok terminál-hálózata, szerinte "biztosabbnak látszik az az feltételezés (helyesebben fogalmazva: feltevés — a közbeszúrás tőlem: B.H.M.), hogy mindaddig, amíg ezek az előrejelzések megvalósulnak és talán még ezt követően is, a primér folyóirat továbbra is megmarad jelenlegi formájában." (Subramanyam 1976, 153. p.) A fenti prognózis elfogadása esetén nem kell attól tartanunk, hogy a ma érvényes periodikum-használati olvasói szokások, a közeljövőben merőben megváltoznak, s a z eddig alkalmazott vizsgálati módszerek mintegy érvényüket veszítik. D.Wiegand (1976) nem a folyóirathasználatból, hanem általában a könyvtárhasználatból kiindulva azt a kérdést vizsgálja, hogy milyen tématerületei voltak ezideig a könyvtárhasználati kutatásoknak. Megállapítja,hogy első lépésként a könyvés folyóiratállományt vizsgálták a kutatók. E klasszikus tematika után napirendre került a könyvtárhasználat segédleteinek, ezek hatékonyságának,'célszerűségének, rendszerének, egymásbailleszkedésének stb. kérdésköre. A könyvtárhasználati kutatásoknak a jövőben teljesen új irányba kell terelni vizsgálati törekvéseiket, nevezetesen az olvasó személyének, az olvasó igényeinek kutatása irányába. Szerinte ez a könyvtártannak és a szociológiának szoros együttműködésével érhető el. Ezt az irányt az 1969-i "kölni kollokvium" körvonalazta. D.Wiegand úgy véli, a könyvtártan a szociológiától megtermékenyítve immár nem lesz az ami ennekelőtte volt. A könyvtár használóira vonatkozó kutatásokat két nagy csoportba sorolja asze-