Bükyné Horváth Mária: A periodikumok használatának átalakulása az Akadémiai Könyvtárban 1966, 1973, 1980 (A MTAK közleményei 13. Budapest, 1983)

1. Szakirodalmi áttekintés

17 méréseket tömegesen idézhetnénk (vö. Hutchins — Pargeter — Saunders 1971, a referátumokat közlő folyóiratok viszonylatában vö. Lázár 1975) — meggyőződésünk, hogy ezen ismeretanyag igen kevéssé hasznosítható a hazai vagy éppen akadémiai könyvtári periodikum-olvasás vizsgálata folyamán nyert eredményeink értékelésénél, A külföldi könyvtárak és dokumentációs intézmények által használt szakirodalom nyelvi megoszlásánál értékesebbek számunkra a hazai rokonintézmények olvasóinak nyelvismereti mutatói. 1971-ben (Bükyné 1971, 156. p.) már idéztük Déri Miklósné (1966) és Végh Ferenc (1967) kutatói, ill. egyetemi hallgatói nyelvismerettel kapcsolatos adatait. Jelen alkalommal Marton János (1976) idevágó eredményeit tartjuk igen figyelemre méltónak. O igen sommásan ír a kutatók nyelvtudásáról: "A kutatók az angol nyelvet általában olvasási szinten ismerik. Oroszul 5060 % -uk olvas, így nyelvi korlátokról az egyének esetében is alig beszélhetünk, a csoportok tekintetében pedig egyáltalán nem. A folyóiratok közül [206 folyóirat] 16 orosz nyelvű. A német és francia nyelvű cikkek aránya mindössze 1-2 % ." Véleményem szerint nyelvi nehézség nem annyira a természettudományi kutatás terén jelentkezik, mint inkább a humán kutatások vonatkozásában, ahol számos nyelvészeti, irodalmi, néprajzi, történeti, kultúrtörténeti stb. eredmény lát napvilágot — mégpedig igen magas tudományos szinten —, lengyel, cseh, horvát, szerb, román és egyéb ún. 'kis' nyelveken, melyek könnyed olvasására magyar kutatók alig képesek, s így az ezeken a nyelveken megjelent eredményekről gyakran csak késve értesülnek. 1.6.2 Sok tanulság vonható le a hivatkozások nyelvi megoszlásána

k vizsgálatából is, mivel ez eléggé egyértelműen bizonyíthatja adott nyelvterületek, tudományos térségek hegemonisztikus, ill. perifériális státusát. Ecsedy Judit (1973) a nyelvészek és irodalomkutatók 1964. évi tudományos tanulmányterméséből (30 magyar nyelvészeti és irodalomtudományi folyóirat anyagából) a következő nyelvű külföldi cikkekre talál hivatkozást százalékosan: német anyagra (27, 9 %), angolra (19%), franciára (14, 3 % ), oroszra (9,4 % ), csehre, szlovákra (7,4 %), olaszra (4, 6% ), lengyelre (3,1% ), finnre (3,1% ), románra (2,8 % ), szerb-horvátra (2,3 % ), magyarra

3 (1,5 % ), egyébre (4,6 % ). 1.6.3 A hivatkozások elemzése nemcsak a nyelvek szerinti megoszlás kérdésére ad választ, hanem a periodikumok származási hely

e, kiadási helye is elemzési szempon

t lehet. Ez utóbbi egyre fontosabb, ha egyes érdekövezetek, ipari övezetek stb. szakmai-kutatási specializálódásának jellemzőit kívánjuk felderíteni. Menynyire más a nyugatnémet, a svájci, az osztrák, az NDK-beli ipar szerkezete és milyen eltérő a kutatásszervezés ezekben az országokban, pedig zömében mindegyik német nyelvű. — A nyelvek szerinti tagolás tehát korántsem jelzi azt, hegy milyen irányba koncentrálódik a kutatók és technológusok szakirodalmi érdeklődése. Ebben a vonatkozásban igen jelentősnek tarthatjuk F.Narin és M.P. Carpenter (1975) tanulmányát a szakirodalomra való hivatkozások országok szerinti (USA,Szovjetunió, Anglia, NSzK, Franciaország, Japán és a többi ország) megoszlásáról. Természetesen többoldalú vizsgálatról volt szó, melynek alapját nagy referáló folyóira-