Bükyné Horváth Mária: A periodikumok használatának átalakulása az Akadémiai Könyvtárban 1966, 1973, 1980 (A MTAK közleményei 13. Budapest, 1983)

3. Az Akadémiai Könyvtár 1973. évi periodikum-forgalma és az olvasók

179 pításra jogosít fel bennünket, hogy, az orvosok az Akadémiai Könyvtárban igen nagy százalékban a szakterületükhöz szükséges szélesebb látókört biztosító határtudományi anyagot tartalmazó szaklapot használtak. Ez volt jellemző az orvosok periodikum-használatára 1966-ban és jelen vizsgálatunk időszakában is. Az előbbiekben vizsgált természettudományi területeken dolgozó kutatókkal szemben az orvosok messze a legnagyobb érdeklődést tanúsították periodikum-olvasásuk alapján, a humán tudományok iránt. Mindkét vizsgált időszakban az összes általuk használt folyóirat 22-23 % -át humán-, illetve társadalomtudományi szakágba sorolhattuk, (vö. "filozófia," "nyelvtudomány...", "társadalomtudományok..." stb. idevágó körcikkeinek anyagát). A humán és a szoros értelemben vett társadalomtudományi szakterületek iránti érdeklődés, — véleményünk szerint —, két tényezővel is magyarázható. Egyrészt az Akadémiai Könyvtár periodikumait használó orvosok között néhány orvostörténeti témán dolgozó kutató is előfordult; másrészt a humán és az alkalmazott tudományok között jelentkező egymásrautaltság. Ez a tudományok közötti közeledés több ponton észlelhető, (pl. logopédia — nyelvtudomány, közegészségügy — településföldrajz, elmekórtan — szociálpszichológia stb.). Egyetlen figyelemre méltó eltérés mutatkozott az orvosok periodikum-használatában könyvtárunkban, a két vizsgált időszakban, ez a biológia és mikrobiológia iránti érdeklődés erősödése napjainkra. Mig 1966-ban a használt periodikumok 8,2 % -átképezték az e tárgykörbe tartozó szaklapok, addig 1973-ban már 17 %-ot is túlhaladott a folyőirathasználatukban megnyilvánuló érdeklődés. Borsy Márta aki a Pécsi Orvostudományi Egyetem Könyvtárában végzett 1977-re vonatkozóan a periodikumok használatával kapcsolatos elemző vizsgálatot, arra az eredményre jutott többek között, hogy az általa vizsgált kutató és gyakorló orvosok valamint orvostanhallgatók körében a legkeresettebb tárgykör az általános orvostudomány volt, (Borsy, 1979), a második helyre a "természettudomány" tárgyköre került, majd az élettan és ideggyógyászat után ötödikként a biokémia következett. S ez az öt szakterület az összes kölcsönzésnek (ez volt a vizsgált használati forma) több mint 54%-át jelentette. Figyelemre méltó jelenség, hogy az imént említett 5 szakterületbe sorolható az orvosok által 1973-ban könyvtárunkban használt periodikumnak közel 48 % -a. Az orvosok részéről a biokémia, biofizika, és az általános természettudományok felé forduló intenzív érdeklődés, mindkét vizsgálati helyen, az orvostudományi problémák és a megoldásukra irányuló kutatások interdiszciplináris voltára enged következtetni. A mérnökök esetében a szakanyagolvasást több körcikk (10. ábra) anyaga együttesen képviseli, hiszen egy vegyészmérnök esetében a kémia, a villamosmérnök esetében az elektrotechnika, az agrármérnök esetében a mezőgazdaság, az építészmérnök esetében a művészetek körébe tartozó periodikumok olvasása kifejezetten szakolvasásra mutat. Ebben az értelemben a mérnökök s műszaki kutatók 1966-ban cca 40 % ig, 1973-ban pedig cca 50%-ig terjedő arányban olvastak közvetlenül a szűkebb szakterületüket reprezentáló folyóiratot. A matematikára, fizikára, a fiziko-matematikai tudományokat egyaránt képviselő, valamint az egyetemes jellegű természettudományi kérdésekkel foglalkozó folyóiratok iránt megnyilvánuló érdeklődésük mindkét vizsgált időszakban azonos mérvű volt, csaknem 28 % . A humán - és társadalomtudományi periodikumok iránti érdeklődés viszont az 1966-ban regisztrált közel 20 % -os értékhez képest 1973-ra 12 %-ra esett vissza.