Rolla Margit: Kaffka Margit. 2. Út a révig (A MTAK közleményei 12. Budapest, 1983)

Út a révig

77 Ó lehet nekem a világon még örömem! ... El fogok menni egyszer a Campagnákra, bizony! S egyszer meglátom a fjordok vizét, addig meg nem halok! Nekem bizony van szép kis fiam, ragyogászemií, okos, erős! És néha el tudom hinni, hogy amit mívelek érő! — Ó, kedves, csinos holmikat lehet szerezni a pénzen. Könyveket írnak az írók, van aki fest színnel és ónnal És örülhet az ember, hogy rózsállanak szép alkonyi egek. Haj, világ, drága világ! .... Egy gödröt ásni, beléfeküdni s magamra szórni a földet: /Alkudozás... Még mindig/ * 1913-ban könyvalakban is megjelenik a "Mária évei" c. regénye. Ez is ifjúsága élményeiből összetevődött írás. A könyv főalakját osztálytársa: Valikovszky Erzsébetről mintázta s a regényben használt név, egyik tanítványa neve. Budapesti intézeti élete, valamint miskolci évei tükröződnek benne és — a félelem az élettől. S bár Maniuné-Horváth Lenke leveléből is tudjuk: "Mária évei" c. regényének főhőse, egyik osztálytársunk, természetesen némi változtatással és idealizálva", — mégis annyira önvallomásnak érezzük, hogy mikor a könyvet és Dóczy Jenő kritikáját olvassuk, Kaffka Margitot látjuk. Dóczy Jenő ezt írja[74j "Idegalkata, ösztönei nem változhattak meg máról holnapra, gyámoltalannak érezte magát, aki támaszra szorul, de finom intellektusa röstelkedett ezt bevallani, s ha nem is utasította vissza a férfi támaszt, de addig kritizálta, analizálta, míg — magára maradt. Egyedül maradt, sőt voltaképpen mindig egyedül is volt valóságot nem ismerő lelke romantikus vágyaival, képzelgéseivel, sanyargató töprengéseivel." De ő maga is ezt írja a regényben. ".. .nekem magammal van a legtöbb bajom, — én önmagamnak fájok." A könyvet ismertette: Balázs Béla: Nyugat 1913. 13. Schöpflin Aladár: Huszadik

(Század 1913. 11. Névtelen cikk: Vasárnapi Újság 1913. 21. Névtelen cikk: Élet 1913. 40. b. j.: Kath Szemle 1914.1. Ebből az időből maradt meg Kaffka Margit levele Ullmann Saroltához! 75] , aki privát tanítványa, magántanuló, Ullmann Gyula építész leánya volt. Szülei elváltak, anyja feleségül ment Tószögy Imre mérnökhöz, —aki Hatvany Lilinek volt első férje,