Rolla Margit: Kaffka Margit. 2. Út a révig (A MTAK közleményei 12. Budapest, 1983)
Út a révig
65 A szomszéd házban nőtt fel Hegedűs Tibor kitűnő színházi főrendezőnk. (Az öccse osztálytársam volt.) Az utca szemben lévő oldalán lakott Sziklay János, az akkor már idős publicista s ugyanabban a házban volt gyerek abban az időben, játszótársunk Hincz Gyula festőművész. A Hegedösék villája — amely előbb dr. Pauler Ákos egyetemi tanáré volt — melletti titokzatos ház pedig, — ha nem is irodalmilag — de erősen foglalkoztatta kamasz képzeletünket, mert itt lakott korunk és a környék leghíresebb jósnője, akinek háza előtt egymást érték a fényes fogatok, sőt az akkor még ritkaságszámba menő autók is. A ház kertje a vároldalon a Lovas űtig nyúlott s a kis lépcsőn, mely a felső kapuhoz vezetett, néha titokzatos látogatók érkeztek, hogy a kevésbbé forgalmas Lovas úton inkognitójukat könnyebben megőrizhessék. A következő szomszéd a Novoszád-ház volt, mely — más szempontból bár, — de érdeklődésünket még inkább magára vonta. A Balázs Béla kis regényének is ez volt a színhelye. Logodi u. 57.sz. A ház Logodi utcai frontján lakott ifjabb Novoszád Ferenc a suszter, a telek Lovas úti bejáratán pedig egy kicsi pléh tábla hirdette, hogy az ott felfutó lonc és orgonabokrok mögött idősebb Novoszád Ferenc kiskocsmája rejtőzködik. A kocsmát csak kevesen ismerték. Benne maga az öreg Novoszád mérte a bort. Megtudtuk egyszer, hogy ennek a kis vendéglőnek egy idő óta érdekes vendége szokott lenni. Ide járt Ady Endre, akinek a neve akkor még nem szerepelt ugyan az iskolák irodalomtörténeti óráin, de a diákok annál többet beszéltek róla. Az Adyról megoszló vélemény nem csökkentette iránta az érdeklődést. A körülötte folyó harc csak érdekesebbé tette a szemünkben. A kis kocsma híres vendége mindnyájunkat izgatott. Ennek folytán az ifjabb Novoszád Ferenc suszternél heverő cipőimért gyakrabban látogattam el a Novoszád-házba, ezeket az utakat arra használva fel, hogy felnézhessek a kis kocsma felé, ahová az udvarról meredek lépcső vezetett fel. Nagyon szerettem volna közelebbről is látni Ady Endrét. Novoszád bácsinak bizonyára nem tünt fel, hogy mindig a Logodi utca felől érkezem a mély kapubolt alá és dolgom végeztével mindig az udvarból a Lovas út felé vezető lépcsőn távozom el. Eddig a Novoszád-ház érdekessége az a vároldalba beépített, rejtelmes, befalazott boltív alatti rész volt, amelyről azt állították, hogy egyik bejárata annak a rengeteg alagútnak, amely a vár mélyébe vezet. (Itt volt a borospince.) Ez most mind eltörpült amellett a tény mellett, hogy a kis kocsmában a nagy költő ül egy borosüveg mellett és titokzatos sorokat vet az előtte heverő papírra. Hányszor figyeltük messziről, a Lovas úti bokrok közül, ahogy itt ült kezére támasztott fejjel, homlokába hulló sötét hajával! Sohasem felejtem el a szemeit! Mindent látott, de éreztem, hogy az érzékelhető tárgyakon kívül valami más is van ott, amit csak ő láthat egyedül. Egy ideig sokáig nem mutatkozott. Az öreg Novoszád bácsi azt mondta, hogy szanatóriumban van. Sajnáltam szegényt. Szomorú szemei megbabonáztak, pedig sohasem beszéltem vele. Akkor már olvastam a verseit. Csodáltam és aggódtam érte.
