Rolla Margit: Kaffka Margit. 2. Út a révig (A MTAK közleményei 12. Budapest, 1983)

Út a révig

"Huro - ki A lelked messze idegenbe való Gyűrött, furcsa, öreg Japáni lélek. Tettetve kies, mint szigetbeli tó. — S nagy riadalmas, dús óceánnal Titokszeriin eggyéfolynak a mélyek. — Ha ott árbocatörten merül el egy hajó, Fölzeng itt halk buborékja színének Tükrözve torzán, döbbentőn, visszásán A hajót, a halált — a vihart, a tengert. — Ez a lelked. Fürge, szomorú, apró mosolyod Halvány redője aranyszőtt selyemnek. — Selymek, zizegők, rajzosak, nyugtalanok! Törött ábrák kusza gyűrűin át Félbenmaradt, bús fényálmok kerengnek. — Sok tipegő, finom ösztöngondolatod Játékos és bölcs, mint a beteg gyermek — És, mint a tarka, lágy bőráncu selymet, Puhán, hízelgőn alakomra dobod A mosolyod. — A te szerelmed cseresznyefaág. Némán hajolva érinti meg arcom. — Hűs illathálóban pihen a vágy, Mint nagy, szélcsendes parti reggelek, Mint lampionos, felhős tavaszalkony. — S én feledem, hogy itt ős-lávaláng Tikkadt heve ég minden szirom-ajkon, — "Amen!" — szólsz, s kivirítnak pici csodafák. Bölcs vagy bűvész vagy. Engem egyszer elveszt A te szerelmed." 1905."