Rolla Margit: Kaffka Margit. 2. Út a révig (A MTAK közleményei 12. Budapest, 1983)
Út a révig
193 is tudhatna máskép gondolkozni. A vagyonelkobzástól reszketnek ezek mind, hogy túlságosan pirosra fordult hamarosan a dolog színe. Hisz* ezt én nem óhajtanám túlhamar, mert az ország nagy többsége teljesen előkészítetlen. A pestiek nem akarják hinni nekem, hogy Rákospalotán már azt sem tudja a paraszt, mi a szocializmus, kommunizmus lényege: azt hiszi, egyszerű rablásból áll, itt még tíztizenöt évi munkára volna szükség s komoly agitáciőkra. Azalatt hagyni kellene dolgozni ezt a kormányt, mert jószándéku emberek egyenkint, komolyan és elszántan fognak e szörnyű nehéz munkához ebben az Augiász istállójában, amivé elődeik s az ostoba szörnyű háború tette Magyarországot. Okét nem lehet felelőssé tenni, ha nehezen s alig-alig sikerül majd rendet s jobb viszonyokat teremteni: viszont egy végletekig keresztülvitt szocialista forradalo, töméntelen vérbe kerülne ms és a vérontásból bizony túlontúl elég volt. De vájjon úgy gondolkoznak mások is, mint én: vájjon lehet-é majd a szenvedélyeket féken tartani? Bizony nem irigylendő dolog ma kormányra ülni. Mi itthon szerényen és csendesen élünk, mint mindig, kevés igényünkkel és rossz viszonyok közt is boldogan, csak a budapesti szénhiány zavar kissé. Alig van szenünk s nem tudjuk, lesz-é később: így csak este hat után merünk begyújtani, pedig nagyon hideg a lakásunk, Egész nap plédekben és botosokban ülünk s dolgozunk benne, pedig hovatovább jobban szenvedek a hidegtől s kivánom a jó meleget. Este, amikor végre begyújtunk, olyan zsibbadás száll minden részünkre, hogy el is nyom az álom a kályha mellett, vacsorát is kell főzni, alig pislogó gázon, cselédet nem tartok, a takaritóném spanyolos. De sokára lesz, hogy kiláboljuk a háború utóbajait mindnyájan. Kezedet csókolom, üdvözlök mindenkit, szerető lányod Margit." A "takaritóném" spanyolos. Megint a járvány réme a közelében. A levél megírása után pár nap múlva, 1918. november 25-én még látogatóban volt nála Schöpflin Aladár. Erről a találkozásról elmondja:[122] —" nyugodt volt, derűs kedvű, az arca is kisimult, szeme melegen csillogott. Jó érzéssel beszélt a dolgairól, örült, hogy nincs már háború, nem kell többé féltenie fiatal férjét, akivel boldog egyetértésben élt. Úgy érezte, most végre méltányolják munkáját, elmondta tervét, nagy regényt akart írni Josephus Flaviusról, mutatta előtanulmányairól készített jegyzeteit. Jó kedvvel kínálgatott borral, étellel. Kisfia, Lacó panaszkodott, hogy a feje fáj. Lefektette és beszélgetett tovább, nem tulajdonított a fejfájásnak fontosságot. Másnap, november 26-án délután hallottam, hogy Lackóval együtt bevitték a klinikára, kitört rajta a spanyol járvány." A Bálint klinikán akkor orvostanhallgatónőként dolgozott dr. Jaulusz Borbála, aki így írta le Kaffka Margit utolsó napjai történetét:! 123] Mielőtt ezt a visszaemlékezést közölném, meg kell jegyeznem a következőket, Az orvosnő szerint november 24-én szállították be a két beteget a kórházba, Ez az adat azonban téves. Schöpflin azt írja, látogatása után "Másnap 26-án hallottam", Tehát november 25-én látogatta meg otthonában Kaffka Margitot. Kaffka első férje, Fröchlich Brúnó később közlendő levele is Schöpflint igazolja. November "18-án
