Rolla Margit: Kaffka Margit. 2. Út a révig (A MTAK közleményei 12. Budapest, 1983)
Út a révig
190 Postabélyegző: "Budapest, 1918. november 20." "Kedves Anyám! A csúf Temesvárt bizony sikerült otthagynunk az első izgalmas hét végén:ilyen négy nemzetiségű helyen bizony nem szép a forradalom: túl naeionalis-ízü, túlsók a kölcsönös gyanakvás, több a zavargás is, mint másutt. Ervin egy kézoperációja után (majdnem vérmérgezést szerezvén a gummikesztyü nélküli boncolástól), szabadságra jött fel, itt aztán annyi protekciót mégis kénytelen voltam elfogadni egy minisztertől, hogy sürgősen idehelyezzék vagy felmentsék, mivel különben mint orvosnak bent kellene még maradnia. Azt kérdezték: mi kellemesebb neki és ő mindjárt a teljes felmentés mellett szavazott, így hát én nem bánom, dolgozzon egy pár hónapig itthon biologiáján, végre-végre, amit nagy szenvedéllyel meg is tesz. Az egyetemen elhelyezkedés e zavaros hónapokban úgy sem menne. Pozsonyban már biztos volt a helye. Péterffy mellett, mint anatómiai tanársegéd; de most az egész Pozsony kétséges, az osztrák-német éppúgy igényt tart rá, mint a csehek. Most bizony egyéb gondja van a minisztériumnak, minthogy sürgősen készre építtesse az anatómiai intézetet és így a Péterffy véglegesítése is lóg a levegőben. Vele együtt az uramé és most akarom rábeszélni, hogy ne mozduljunk Pestről sehová, várja ki itt a sorsát és dolgozzék addig a könyvén intenziven, ez most a legjobb. Bár nekem is lenne hozzá úgy türelmem és munkaerőm, ahogy neki van, de engem nagyon is zaklatnak az események. Lacikám tegnapelőtt érkezett meg Déváról, Erdélyből, ahol állami intézetben volt. Minden gyereket hazaküldtek, a pesti fiukat egy csapatban s nagyon kétséges: fennáll-é az intézet majd továbbra is. Magyarország lesz-e Déva s nem vészit egy évet Lackó. Én szeretném negyedik után technológiába adni. Egy jó és képzett művezetőnek nagyob jövője lesz ezentúl, mint holmi diplomás senkinek, hisz az elvett országrészekből is ide, a megkisebbedett Magyarországba fog tódulni sokszáz tanár, jogász, közigazgatási ember s már eddig is túlbőség volt közigazgatási tisztviselőkben, A haza sorsán még sem aggódom túlságosan. Arany János és Ady Endre verseit ezután is csak annyi ember fogja olvasni, mint eddig s mégis a kultura az, ami a legfontosabb az egész nemzeti ideában. Azok az uri családok, akiket emlegetsz sajnálni valók, igaz de mégis egy sokszázéves bűn kezdi magát megbosszulni sorsunkban. Ugyan gondoltak-e valaha arra, hogy a paraszt is ember, hogy a gazdasági cselédnek is rendes, egészséges, tiszta és csinos külön házra van igénye a munkája után, hogy minden tanyán legyen iskola, kórház, doktor, patika és népkönyvtár? Állati létben hagyták a szegény páriákat, hát most állatmód viselkednek nem tanultak egyebet. Jászival[121] keveset találkozunk: nem is vagyunk egy hiten, én szocialista vagyok, ő polgári radikális, amit én fából vaskarikának tartok s őt magát nem tulnagy lumennek, bár egyénileg fedhetetlen, jóhiszemű és tisztességes embernek. A feleségével régebben igen jóban voltam, — de most ez is lazul: a forradalom előtt egy héttel itt volt nálam és 8-tól tizenegyig vitatkoztunk elég keményen. Azt mondta: sohasem volt antidemokratább, mint most. íme így demoralizál a gazdagság! a hivatalos népboldogító felesége mégis csak egy tízezer holdas nagybirtokosnő: hogy
