Rolla Margit: Kaffka Margit. 2. Út a révig (A MTAK közleményei 12. Budapest, 1983)
Út a révig
182 Summa summárum: ha a háború alatt a katonaságtól s Temesvártól megmentett volna, lehetett volna akár Belzebub maga is és Nemesnél butább laikus a közvetítő és Pozsony a pokol xxxx feneke, akkor is el kellett volna fogadnunk, — de ha előbb lesz béke, akkor semmi értelme, h. innét Pozsonyba t í^menj és ilyen körülmények közt. — Gyanús volt már nekem a nyáron azzal a lakásüggyel; s ha ez a változás beállt, neki meg kellett volna mondani, pontosan beszámolni, nem bujkálva s halk célzásokkal a másik asszisztensről. Ószinte, egyenes ember, ki igazuton jár, meh megmondja az ilyet: ez és ez történt, ez jött közbe, igy van, vállalja-é igy.— Na semmi, egy tapasztalattal megint gazdagabb az én Tusum, lesz még több is; de az igazi tehetségek mindig igy jártak. Csak dolgozni, dolgozni, édes mindenem. Tudod, Temesváron hiányos a felszerelés, zavaró a katonaság s nincs levegő, érdeklődés; de viszont ennek fejében nincs direkt rosszakarat tudományos téren elnyomni akarás, maliciozus, rideg, gonosz bűnös magyar agyonhallgatás; lehet s tán lesz még rosszabbul is. Addig is, drága, amig ott vagy s amit s amennyit lehet, dolgozni muszáj; hisz te tudod ezt s igy is csinálod; legbensőbb ösztönöd s vágyad is ez. S addig nem is következhet el benső letörés, mig az ember minden este beszámolhat magának vele, hogy a körűim ényekhez képest mindent megtett s ahhoz mérten eleget dolgozott. — Hisz mindebben megegyezünk mi, hisz ezért szeretjük egymást. Mindenem, holnap küldök pénzt és fehérneműt. Táplálkozz jól s nagyon vigyázz a spanyolra; ha már a háborút kiáltuk, ilyen buta járványban el ne patkoljon a végén egyikünk. De tréfán kivül, mindenem, komolyan beszélek; nagyon-nagyon vigyázz s rögtön sürgönyöss, ha érzel valamit. Drágám másnap délben folytatom, közben itt volt Hilda, theáztunk, rólad beszéltünk, aztán jött Stella, elmentünk Czigányékhoz. Cz. nagy örömmel vállalja a képet olyan árért, mint Halasinak, k.b. ezer korona, igen olcsó máma. Szerdán eljön a feleségével, itt lesz Stella is, megnézik a vásznakat; a Káinunk fonájára fest majd. Szóval jövő héten még szobor délelőttönkint, (ez ma nagyot szépült újra.) aztán kép. Unalmas és fárasztó ügy s Cz. jó messze lakik; de te is, én is vágyunk pár jó képre az otthonunkba. Ez lesz a születésnapi ajándékod. Jó? Még egy Lampérth tájkép az én szobámba és slussz. Aztán jön a mikroszkop mihelyt lehet Zeisstól kapni; mikrotom ügyben ma járok el s vissza jövet beszólok megmondani neked, illetve megírni az eredményt; mert most már levelet nem irok többet, v csak kártyát szerdáig; jövő héten t tényleg dolgozni is akarok végre. Ma ment 300 korona szövetre, kalikó vé vászonra, ciőre és dohányra; irjak, küldjek-e még fára is, vagy van nálad annyi s majd hajösz vasárnap, elszámolunk. Nagyon jó, ha fát szerzel; de a nővel csak a legszükségesebbet érintkezzék az én Tusukám. Czigány azt mondta, egyszer téged is le szeretne festeni ehhez meg nekem volna nagy kedvem. — Most megyek ebédelni s mikrotom ügyben. A kis takaritóném igen ügyesnek s jónak ígérkezik. Ölellek mindenem; még ma folytatom. Most jövök Reicherttől. Mikrotomot nehéz most Bécsből is kapni; oly keveset gyártanak, h. csak azért adják el ami van, mert fémemet csak ugy
