Rolla Margit: Kaffka Margit. 2. Út a révig (A MTAK közleményei 12. Budapest, 1983)

Út a révig

177 Én jelenleg egészséges vagyok. Mióta itt vagyok egyszer sem voltam beteg. Ez pedig az intemátusban elég ritka. Maga hogy érzi magát? Vajon mennyire haladt a Pozsonyi ügy? Mikor lesz elintézve. Seidler bácsi kiszabadult e már a fogságból? Legyen szives irjon sokat, mert szeretném ha gyakrabban kapnék levelet. Minden áldott nap ebéd után szaladok a pósta kiosztáshoz és ha más nevét szólitják (a postakiosztásnál felolvassák azoknak a neveit akik postát kaptak) azt hiszem engem szólítottak, de sose kapok levelet. A tanár úrtól gyümölcsre még sose kaptam pénzt, ijen kifogásokkal pl: mert most küldött édes apám egy koronát vagy most nem megy fel a tanár ur a szobájába azért, vagy mert nem rég kaptam csomagot. Ezentúl sose fogok kémi mert ugy sem kapok. Legjobb lett volna ha egy levélben küldött volna nekem időnként egy két koronát. De ha ajánlottba küldi akor azt megnézi a tanár és elkobozza. Az a husz korona jó lesz tanszerekre. Kezeit csókolja szerető fia: Laci." Két fél levélpapíron, tintával irt kézírással. Kaffka Margit 1918. okt. 12-én válaszol fia leveleire, Temesvárról. Nyugatban megjelent másodi

k levelét idézem. "Drága fiacskám! Ezt Temesvárról irom, hol körülbelül 3-4-éig maradok; azért 1-2-áig még ide cimezz levelet, Ervin bácsi nevére a laboratóriumba. Ma már feladatunk egy kártyát neked. Elseje után csomagok is mennek. A kis pénzedből, fiam, ne vegyél most könyveket, annak most nincs ideje, majd veszünk szünidőben otthon. Részben nagyon bajos hazaszállítani, részben küldtem is s a xxxxx pénzt most csak uzsona pótléknak küldöm, hogy ne zaklass csomagért, mert nagyon nehéz küldeni; spárga, papír mind egy vagyonba kerül, postán félnapot kell ácsorogni s nincs se liszt.se cukor, se szalonna, húsféle meg tuldrága s megromlana most még. Szóval a zsebpénzből azt pótolod. A béke csakugyan közel van; elég szomorú béke. A háborút elvesztettük, ahogy azt sokszor jósoltam; sajnos nekem volt igazam. Az ántánt se jobb, mint mi lettünk volna, ha mi győzünk (nem m i, hanem a háborút intéző disz-emberek), — minden győző gonosz, s a hogy mibántunk románnal, orosszal, szerbbel, ugy bánnak most velünk. Magyarország területe nem maradhat a régi épségben, de ezen ma már késő sopánkodni, inkább azon legyünk, hogy a megmaradt kis magyar szigeten igazi rend, becsületes munka, népuralom (demokrácia) legyen és helyes, igazságos törvények megakadályozzák, hogy megint azok legyenek uralmon, akiknek müve ez a pocsék 5 év volt s akik készek volnának 20 év múlva "bosszú". cimén vagy más címen megismételtetni a szegény emberiséggel. Ez a ti dolgotok lesz, hogy ne engedjétek: dolgozni, élni kell a hazáért, nem meghalni oktalanul és fiatalon abból nincs semmi haszna, — hiszen most láthatod. Ölel nagy szerettei Temesvár, 1918. október 12. - , , , ,, Édesanyád."