Rolla Margit: Kaffka Margit. 2. Út a révig (A MTAK közleményei 12. Budapest, 1983)
Út a révig
164 gozni se lehet ugy, bár most délelottönkint kint a szerkesztőségben fogok dolgozni s próbálok esetleg tárcát irnni, cikket mindenesetre, A regényhez is tanulnom kellene már kissé, még a könyvtárban sem voltam Dienesnél. A regény árát már félretesszük spórolt pénznek háború utánra. Jó lesz, te drága szentem? És most ne praktikuskodjunk már, mert a hátamon nő ki az egész. Átérezted-é azért a sorok közt, hogy milyen forrón szeretlek s hogy ez a fő? Minden jól van, amig te vállalsz és szeretsz, t te drága tiszta emberem, te egyetlen tiszta, és mig ugy nem látok benne ned semmi lehangoló gyengeséget, ahogy most nem látok, csak nagy erkölcsi er erőket, függetlenséget, előitélettelenséget, született és önmagadban tudatosan ápolt jóságot, előkelőséget, generozitást, hihetetlen finomságokat. A szememben mindez már átmenet a drága kis fizikai valódra is, azért van benne annyi finomság, a szájad fölött, a szép homlokodon, a drága komoly profilodban s azért hatsz olyan megindítóan tisztának mocskoskán is s ha nem húzol zoknit rendes időben. De azért vé váltsál, édes egyetlen Tusókám. Vasárnap hát megpróbálsz felhívni. Ha nem sikerülne, akkor ott mindjárt adj fel egy sürgönyt, csak rövidet, hogy olcsóbb legyen, hogy nem sikerült s hogy szeretsz. Mostanában sokszor van baj a vonalakon, nagyszerű szerencse volt aza múltkor. Néha meg az itteni kü központ nem kapcsol, a kisasszonyok ép uzsonnáznak vagy az udvarlójukról mesélnek. De ha sikerül megint, isszonyu jó lesz az ember egész mámoros tőle. Jaj, legjobb szeretnék mindig csak neked irni, olyan terhemre van most ez a sok vacak praktikusság. De muszáj. Csak dolgozni szeretnék s veled foglalkozni, tulajdonkép csak ezt a kettőt, minden egyéb csak erőltetés. Dolgozni azt fogunk bizony és csak azértis, fene ebbe a háborúba, csak nem fog minket kiforgatni, megrontani vagy befolyásolni. Lásd, azt el is várom tőled, drága Tukum, ez kel kell ahhoz, hogy nekem mindigre az uram maradhasson egyetlen ideálom. Dolgozni csakazértis és mindig és ha sokszor eredménytelenül is, a munka már magában is valahogy termékenyitő és sohsincs hiába, mindig kisül utóbb, hogy haszna volt, akármit csinál is az ember. Ha más nem, ébrentartja épen ezt a lelki rutinját, hogy "csakazértis dolgozni" képes legyen és akarjon a jég hátán is. Az ötleteket pedig igenis fel kell mindig jegyezni, nem halvaszületett bizony egy sem. "—(innen kézírással folytatva) legföljebb kétéletü, feltámad újra és termékenyit. De neked nem kell "prédikálni", mert erős erkölcsi kritikával kiséred önmagadat mindig." Külön negyedív papíron: "Csütörtök este. Jaj, de rossz egy ilyen nap itt nélküled; csak a remény és várakozás tart itt s az a félelem h. ha ilyen nyitott foggal s fájós nyelvvel hatamegyek, az idegességem fokozott erővel tör ki és tönkreteszi drága életedet. Lásd a fogorvossal is hogy jártam 3 heti kínlódás, várás, izgalom hiába, egy lépést se haladt, még az ideget se tudta elölni s most mégis máshoz kell menni. Csak hétfőn mehetek. De akkor még
