Rolla Margit: Kaffka Margit. 2. Út a révig (A MTAK közleményei 12. Budapest, 1983)

Út a révig

152 Géppel írt levél. Er. "Kedves Hildáék. Mióta hazajöttünk, mindennap akartam irni nektek, de XXVI. valami mindig közbejött, mint ez rendesen történni szokott. — Pedig nagyon sokat és szeretettel emlegetünk titeket és hogy milyen jól áll nekik nektek a béke és boldogság. Ervin nem győzte emlegetni, milyen szép volt a Hilda, mikor a "Herczeg Ferenc kék micsodájából" [ 110] hazajött. És mindenkép — és mindenki nagyon meg van elégedve veletek. Most énbelőlem ábrándult ki az uram tegnap este, mert jelenlétében ugy — az udvarias formák legszélső h határán összeszidtam Majthényi barátunkat. Csak ugy különös apropos nélkül előállt ugyanis vele, hogy egy ismerős doktor barátjával összeveszett miattunk, mert ő elmondta, hogy Ervin milyen zseni — de az hevesen ellentmondott: hogy Ervin nem is tudná megverni a világ első sakkmesterét, volt egy

viv

0 verseny, amelyben egyszer nem győzött s — ezelőtt két héttel neki valami gennyet "negativ" jelzéssel küldött vissza a sebészetre. — xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx holott ő érezte rajta a petroleumszagot. Az első két csacsiságon persze csak mulattam, de a harmadikánál feldühödtem. Ösmertem a petróleum-esetet, tet, egy szegény ördögöt azzal vádoltak, hogy petroleumot fecskendezett a bőre alá, azért volt a gennyes sebje. Vegyileg jól megvizsgálni, destillálni itt nem lehetett a dolgot hozzávaló felszerelés hiányában és mert ehhez tulkevés volt az anyag, amennyit lehetett, vizsgált rajta Ervin és az eredmény ellentmondott a gyanujoknak, szagot nem érzett, se ő, se a hozzá beosztott vegyész, se a laboráns. Hát tessék most má

s véleményt, mint negatívot adni, mikor emberélet fordul meg rajta, az öncsonkitókat halálra Ítélik! Végre is az ember esküt tesz a lelkiösmeretességre, de ettől eltekintve is nem egészen állat! Szóval megmondtam a véleményem Majthényi urnák a barátjáról, a kisvárosi élet aljas kicsinyess égéről s arról, mennyire igazunk volt, mikor teljesen elhuzódtunk mindenkitől, — elég csak igy indirekt érintkezni és már megvan a bosszantó velünk-foglalkozás, a buta és irigy kicsinyesség, bugris bornirtság és pletyka. — Ervin ettől szörnyen szomorú lett és hazajövet azt mondta, hogyn az ember nem beszél így hogy miért kapott ki szegény Majthényi, hogy az egész eset jelentéktelen, a pletykázó doktor maga is kis pont, stb. Ez mind igaz lehet, de én oly idegesen féltem őt az emberek alacsony kicsinyességétől, mert époly kevés érzéke van hozzá, mint nekem hajdan s oly értetlenül és közönyösen áll velük szemben, pedig elég, ha nekem kellett sok keserű tapasztalat árán megtanulni, hogy a legrongyabb ember hajszálnyi maliciájából milyen életlavina kerekedhet egy unalomtól bűzlő kisvárosban, ahol mindenki egy kis felfujt hólyag, nincs a szellemeknek más tápláléka, mint az egymás dolgával való foglalkozás és a bugris ösztönös gyűlölettel gyűlöli, akit magánál külömbnek sejt. Ugyanez a doktor ur (ezt is Menthényi mesélte el) már tárgyalta "orvosi körökben" az Ervin bécsi leletét is, mint meglepően tévését. Adná Isten, hogy téves legyen, — de ez nem tartozik az ő orárra. Szóval — nem lehet eléggé védekezni, eléggé magányba zárkőzni, ez a ta-