Rolla Margit: Kaffka Margit. 2. Út a révig (A MTAK közleményei 12. Budapest, 1983)

Út a révig

131 con át jöttek haza, s ott fiatalkori ismerősei az " írónő"-t ünnepelve fogadták. Meg is jegyzi anyjához írt levelében: "a miskolciak nagyon kedvesek voltak". Nagyszülei már nem éltek. Miskolcon levő rokonairól egy szóval sem emlékezik meg anyjához írt beszámolójában, mint ahogy másutt sem utal rájuk soha. "Nővére lovagját elszerette", mondták róla mikor még ott tanított, s mióta Budapestre került a család tagjaival nem érintkezett. Csak anyjával és két féltestvérével. Most is örömmel ír arról, hogy Sárit sikerült áthelyeztetni új állásba. "a télen minden hónapban felmegyek egy hétre — írja a levélben — ebbe beleegyezett Ervin; csak Pest se olyan jó nélküle, ha együtt nem lehetünk. De a dolgaimhoz is kell a sürübb felmenés, ezt lépten-nyomon tapasztalom; ha nincs a tűz közelében nem melegszik az ember; mindenből kifierundzwanzigolják; pedig az anyagiak is nagyon fontosak ma már. Még egyre drágul minden, hisz tudod, —most megint akarják a vonatot hetven százalékkal s és én egész jeggyel utazgatok mióta nyugdíjba mentem." Ez a levél is — mint a továbbiak ezekből az évekből — kortörténeti dokumentum. Pontosan tükrözi a vidéki városok háborús életét, s az írók akkori helyzetét; érvényesülését, a sok zűrzavart és lelki megterhelést. 1916. nyár Gépelt írt levél. Er.XX. "Kedves anyám. Nagyon örülök, hogy a Sárika ügye sikerült, bár nem tudom, volt-é benne része Gönczinek vagy nekem. Az a fő hogy megvan és most már lehet idővel még nagyobb városba pályázni. Ha a siketnéma-intézetek államiak, akkor én átmennék, ha Sárinak volnék, még ha több is a dolog. Csakhogy Tyúkodról elszabadult. A szappan rendes jó háziszappanból készült, de nem valami különös recept szerint, hanem ugy, hogy vizben péppé főztem, (sok vizet felvesz, ha fő) és egy kis olajat, spirituszt és a patikából vett szagositót tettem bele, aztán kiöntöttem és kihütöttem. A szappan a viztől jelentékenyen több lesz és szép fehér, a kis olajtól és szesztől pedig habosabb. Frissen egészen szép és jó pipere-szappan, de nem szabad sokat csinálni, mert ha áll, akkor idővel a viz, a szesz és a szagosító újra elpárolog belőle és majdnem olyan lesz újra, mint b volt. Ha újra főzök é én is csak nagyon keveset főzök egy kis lábosban és mindig aprodonkint, igy ha nem sikerül is, nem nagy kár, — bár nincs rajta mi ne sikerüljön mert szappanból mindig csak szappan lesz. A szeszt és a szagositót utoljára kell beleönteni (pár csepp párfőm is jó,) — mikor már leveszi az ember é és ki akarja önteni. Erre tepsibe tett s nedves szervéta a legjobb,—a arra öntjük a forró masszát, vagy kis skatyulába egy vizes zsebkendőbe, azonnal keményszik. Egy egész kis darab háziszappanon lehet próbálni, — ö ötször akkora darab lesz belőle, ha vizet vesz fel.