Szántó György Tibor: Az akadémiai könyv- és folyóiratkiadás története (A MTAK közleményei 11. Budapest, 1983)
II. Az Akadémia kiadói tevékenysége a felszabadulás után
65 nem utolsósorban az említett okok: hosszú átfutás, honorárium, túl óvatos és hoszszadalmas lektorálás, profilátfedések következtében — szükségszerűen. Végül, ha röviden is, de szólnunk kell a terjesztés egyáltalán nem mellékes problémájáról. A tudományos könyv megjelenése mindenkor eseménynek számított nemcsak a hazai, de a nemzetközi tudományos életben is. A terjesztésre vonatkozóan azonban igen sok panasz merült fel, különösen külföldön. Ennek oka a terjesztés területén dolgozó tudományos szakkáderek hiánya volt. Hiába dolgozta ki a Kiadó az "egyénre szabott" terjesztés elvét, mely szerint a témában érdekelt megfelelő külföldi és hazai intézményeknek, szakembereknek kell eljuttatni a náluk megjelent munkát, azaz a "fogyasztót" minél közvetlenebbül kell kiszolgálni. A külföldi terjesztést végző Kultúra Vállalat, a folyóiratok belföldi terjesztését végző Posta Központi Hírlap Iroda, a könyveket forgalmazó Állami Könyvterjesztő Vállalat képtelen volt követni ezt a gyakorlatot, tapasztalat és szakember hiányában. A terjesztés szervei és a Kiadó közötti viszony ennek következtében meglehetősen feszült volt. Egy sor igen jó könyv, folyóiratcikk a terjesztés gyengesége miatt sem tölthette be azt a szerepet, amelyre egyébként tudományos eredményei, színvonala képessé tette volna. A terjesztés hibái a szélesebb értelemben vett átfutási időt növelték, amennyiben a végre elkészült könyv, tanulmány további késedelmeket szenvedve került az olvasóhoz; sokszor addigra már tudományos újdonság jellegük is kárbaveszett. Ez pedig a forradalmi időszakát élő tudomány fejlődésének nemigen kedvezett. Az Akadémiai Kiadó életében a vizsgált periódus az útkeresés, a módszerek, a könyv- és folyóiratkiadás-politika leghatékonyabb eszközeinek felkutatása jegyében eltelt, kísérletező időszak volt. A fogyatékosságok és sikerek is ezt tükrözik. Erdei Ferenc szavaival szólva, "... Kiadónk a Nyomdával együtt a magyar tudományos könyvkiadás vezető intézményévé fejlődött, melynek nemcsak belföldön van kiemelkedő tekintélye, hanem külföldön is elismert."[54] Amikor problémáiról is szóltunk, csak a megtett és előtte álló út nehézségét akartuk illusztrálni. Konklúziók A hetvenes évek végén a kiadás — s benne a tudományos publikáció — ügye széles tömegeket érintő és érdeklő kérdéssé vált. [55] Ennek alapjai az általunk vizsgált időszakban születtek meg. Munkánkban az Akadémia által művelt tudományos kiadási tevékenység hosszú történetének legnehezebb fejezeteit mutattuk be, de igyekeztünk a vajúdás és újjászületés gyötrelmeit, és egyúttal szépségeit is felvillantani. A választott korszakok nemzeti sorsfordulókkal estek egybe, ez a tény természetesen a teljesítményben is tükröződött, és az értékeléskor erre is tekintettel kell lennünk. Noha az akadémiai kiadványozás csak egy része a nemzeti kiadványozás egészének, rajta keresztül mégis az egész terület jellegzetes vonásai is megmutatkoznak, hiszen az akadémiai könyv- és folyóiratkiadás a hazai publikáció élvonalába tartozott, és ott van ma is. Nem egy tapasztalatot az általános és tudományos publikáció más intézményei is innen vettek át. [56]
