Szántó György Tibor: Az akadémiai könyv- és folyóiratkiadás története (A MTAK közleményei 11. Budapest, 1983)

I. Közművelődés és könyvkiadás a régi Akadémián

24 kotmányok" című kétkötetes munkáján a szükséges korrekciókat elvégezni, amely végül stiláris hibákkal jelent meg. [60] Gyulai Pál látva a nehézségeket, azt javasolta, hogy a KKB tevékenységét szervezzék át. Ez meg is történt. Az átszervezés minden ponton lényeges szűkítést, vagy ahogy finomabban kifejezték: "az igényekhez való idomulást" jelentett. 200-ról 100 ívre csökkentek az egyes ciklusok ívkeretei. Mint Gyulai kifejtette: "a túl sok könyv" közrejátszott a közönség elfordulásában. [61] Szabályozták végre a Toldy által már évtizedek óta reklamált ingyenpéldányok ügyét is. [62] Gyulai volt az, aki a vevőkért folytatott harcban a sznobizmusban rejlő mozgató energiát is megpróbálta kiaknázni. Javaslatára minden új előfizető az Akadémiai Értesítőből ingyenpéldányt kapott, amelyben a pártoló nyomtatásban láthatta a nevét. A fegyver végül is visszafelé sült el, mert sokakat nevük megjelentetése tökéletesen kielégített. Amikor a postás utánvéttel küldött könyveiket kikézbesítette, a postadíjakat sokallva, visszaküldték a küldeményt a feladónak, a Magyar Tudományos Akadémiának. Az átszervezés utáni első, 1890-92-es ciklus már csak 8 művet hirdetett meg, és az új aláírási felhívásból is mintha eltűnt volna az önbizalom. A KKB törekvései az első felhívások óta változatlanok maradtak, de a hangvétel módosult. Szily a KKB előadójaként inkább személyes érzelmeit tolmácsolja: ha sikerülne "több ezer főnyi törzsközönséget" csoportosítani az Akadémia köré, "... akkor lesz a tudomány és irodalom terjesztése valóban gyümölcsöző, — és én, e szent ügy jelenlegi szolgája, áldani fogom azt a pillanatot, amelyben nehéz feladatomra vállalkozni mertem". [63]