Rolla Margit: A fiatal Kaffka Margit (A MTAK közleményei 10. Budapest, 1980)
A fiatal Kaffka Margit
88 Kedves vagy, hogy az anyámhoz elmégy néha, Ugy-e rekedt most is szegény és nem irják nekem? Kepri Duczi csókol, — elvár ide Pestre. Jösz-e? Érdekes kis bodros fekete jószág a Juliska. A múltkor a fürdőkádban ülve a függönyön át egy órán tárgyaltunk Téged. Nagyon érdeklődik utánad. Legközelebb ne spórolj a dísz-papírjaiddal. Rám se' haragudj; hogy már végzem, — fáj a szemem egy kicsit. írtam volna értekezést én is, — de itt nagyon meguntatják ezt a műfajt, örökké azt csinálom. Isten áldjon édes rosszam Margit." Régimódi levélpapír, 4 oldal. Dátum a postabélyegzőn:"Budapest 1899 okt. 14." (A levélben említett lányok: osztálytársai.) 1899. telén komoly kollokválás előtt áll és hosszú levélben menti ki magát az esetleges hallgatásért. XXIV. "Ő nagysága Nemestóthy Sz.Hedvig úrhölgynek Nagy-Károl y. Budapest 1899 Nov. 19. Édes Heddim! Ma délután az utolsó terminus, — a mikor írhatok Neked, levelet. Afféle kissebbszabásu kolloquálást fogok rendezni karácsony előtt, — s a készülődéshez fogok jóelőre. Egy kicsike stréberség ez tőlem — de mindegy. Egyetlen gyönyörűségem, — izgató, lázas, édes gyönyörűség, —hogy im a tanáraim figyelme kezd felém fordulni, — hogy Komáromy, a szomorúszemű öreg nyelvtudós két bírálni való dolgozatot ad nekem egy helyett, — hogy könyvekkel lát el a magánbibliotékájából és meséket mond néha, jókedvében a finn tudós vendége, a Jalova nagy tudományáról, a kit el is hoz néha hozzánk és mutogatja, mint egy exotikus csudát. — És boldoggá tesz, ha a nagyhírű Lázár széles mosollyal bólogat egy-egy rőfös definiczicziómra, — és ha, (sok véres veríték árán, szörnyű megerőltetéssel, kínosan magolva, a "Hermán és Dorothea" strófáit) elnyerem végre a Szarvas Gáborné, az ijesztően méltóságteljes Paula néni magas megelégedését is. Látod Heddi, — hasztalan vársz, tőlem hangulatokat, — végre megtaláltam az egységest, — az életem súlypontját — a czélt, a mi jó, — az eszményt a mi igaz. Csak egészséges maradjak és jobb legyek, — majd meglátod, — nem bolygatnak többé hiábavalóságok sohasem. Szerelmes vagyok vadul, a finn-ugor és árja nyelvek összehasonlítási módszerébe,— a homéri versek sugaras életében, K a nagy Ulissesbe Nausikaa derűs, naiv szerelmével, — és szerelmes Göethebe, — sőt Heinébe persze még vadabbul, — megtaláltam íme Montmorency-t Montmorency! Hogy is jutott most eszembe? Valamikor az elemi képzőn, régen, eg y ember előadását hallgattam egészen másfajta gyönyörű-
