Rolla Margit: A fiatal Kaffka Margit (A MTAK közleményei 10. Budapest, 1980)
Előszó
ELŐSZÓ Már évekkel ezelőtt nekiindultam és megpróbáltam követni azt az utat, amelyen Kaffka Margit haladt. Igyekeztem összegyűjteni minden olyan adatot, emléket és útmutatót, ami Kaffka Margit életéhez tartozott. Jártam azokon a helyeken, ahol ő élt. Nagykárolyban, ahol született, Szatmáron, ahol iskolába járt, Miskolcon, ahol tanított, Budapesten, a pesti és budai utcákon, Újpesten, Párizsban és néhány más helyen, ahol megfordult. Mentem utána könyvek és írások lapjain és megkerestem azokat az embereket, akik vele rokonságban, barátságban, szerelemben vagy emberi jóságban és megértésben találkoztak. így jutottam hozzá a tájak hangulatához, amii látott, leveleihez és írásaihoz, amelyekben kislány korától kezdve úgyszólván utolsó napjáig ő maga mondja el magáról: ki voltam. Az emberek róla való emlékezéseihez, ahhoz a sokféle Kaffka-archoz, amit azok őriztek meg róla, akik ismerték. Ez a sokféle arc! Mindenki másként látta és másként emlékezik rája. "Ezer pillantású szemem" —írta magáról — ezer arcot adott neki. A közlendő negyvennégy levélből negyvenhármat rokona — harmadunokatestvére — és barátnője: Nemestóthy Szabó Hedvignek írt. (Ezeket most a MTAK Kézirattára őrzi: Ms. 4516/1-44. sz. alatt, a XXXIV. levélhez csatolt levéltöredéket: Ms. 4516/45.sz. alatt.) Egy levél pedig anyai nagyanyjának: Csanády Miklósnénak szól. A leveleket betűhíven, összes íráshibáival együtt közlöm. Úgyszintén az áthúzott szavakat és a föléírásokat is az eredeti levelek szerint adom vissza. Ezekben a levelekben követhetjük azt a fejlődést, amely évek során át íróvá emelte. Első munkái versek voltak, népies költészet felé hajló románcok, lassan ballagó balladák. Később milyen messzire került tőlük! Tizennégy éves korában, a VI. gimnázisták litografált diáklapjában jelent meg első munkája, Nagykárolyban. Álnéven. Mint ahogy évekkel későbben is így jelentek meg első versei a vidéki lapokban. (Margit, KM, Pausal Több álnevet is használt, s ezeket is mindig váltogatta. Eszünkbe kell jusson, amit "Morvamezőtől Uráig" c. versében mond: "Belezárkózva egyedül vagyok, úr vagyok, senkise láthat. Mert leigázott, szlávos apák ős félelmében reszket lelkem szegény S így tisztelve, kijátszhatom a dolgokat apáim gyermeke: én" De eszünkbe kell jusson az is, milyen gyönyörű, felfelé ívelő út az, amelyet az első álneves verstől élete végéig befutott. Mi már a bátor, szabadon szóló embert látjuk Kaffka Margitban. Azt, aki 1912ben ilyen sorokat mert leírni:
