Rolla Margit: A fiatal Kaffka Margit (A MTAK közleményei 10. Budapest, 1980)
A fiatal Kaffka Margit
67 történhetett ez? Bizonyára szépen, — csicsergő búcsúszóval, avarzörgéssel, haldokló fáradt lipékkel, — édes poézissel, — és én nem láttam semmit az egészből. Nagyon közönséges vagyok, — talán veszed is észre a stílusomon, —tudod egész nap elemiesen kell beszélnem, hát már elemiesen is gondolkodom, — egyhangú csapások monoton ütemeire jár az elmém, mint a kis parasztlányoké itt körültem. Butulok. És még nem is borzadok magamtól, — sőt néha jól érzem magam. Ha nem félsz követni ebbe a mélységbe, — szívesen látlak! Vagy ne! Azt hiszem, — azt hiszem szó se' igaz abból a mit írtam. Bizonyára képzelődöm és minden a régiben van körültem, — sőt, — azt hiszem hogy csak Te hiányoztál az életemhes, — egyedül Te Dusi, hogy olyan legyek mint rendesen. Mit tudom én? Az előmenetelem zátonyra akadt, — az ambiczióm megcsappant és én még sem vagyok boldogtalan igazán ez tesz most boldogtalanná. Különben csend, béke, — szárnyaszegett, feledésbe zárt, közömbös világ ez. Egy kicsit hull a hó, — halkan, tompán — egyre esve. Olyan nyugodalmas ködbe öltözött az az egész világ. Semmi erő, szenvedély,— a Hadesben a lelkek nyugodalmát ilyennek képzelem. Lesz-é ébredés, — uj tüzek, égiháboruk, — akáczió, élet, — szerelem, gyötrelem, — visszajön e a tavasz, — a napnak szép unokája, tüzes, örökifjú sugár a kietlen fagyos utaimra. Nem tudom, — tán nem is kívánom, — az igazi boldogságot, — el se hinném, el se' bimám, ha véletlen mégis párám akadna. Elszoktál már ugy-e a bolondságaimtól. Szokj rá újból és szoktass rá engem a tieidre. Ezerszer csókol Miskolcz 1898. Nov.30 Margit." Régimódi rendes levélpapír, 8 oldal. A levélen két dátum van. Elől okt. 30, a végén nov. 30. Véletlen, vagy tévedés?! Ezekből a levelekből olykor már a lázadó ember hangja is kicsendül. Ez a lázadás azonban még nem határozott, olykor csak melankólia,hangulat, rossz kedv, de már mutatja az embert, aki az akkori világ rendjéből, a rákényszerített konvenciókból kitörni szeretne. XIII. "Ő nagysága Nemestóthy Sz. Hedvig úrhölgynek Nagy-Károl y (Szatmármegye) Édes, bolondos jó kis Heddim! Itt vagy im újra és a régi vagy megint. Az én régi, derüs-borus ideális és szenvedélyes Heddim. Csodás bűbájos virágnak képzelem a lelked. Micsoda virág! Óriás tulipánkehely, bujapiros f&ai-vi-áttgeaáé eroj ében) szirmaival, forró színében de mégis hűvös, pompás hidegségében az izzó szenvedély igazi illata nélkül. Zárt kelyhét ha felnyitja erőszak,
