Rolla Margit: A fiatal Kaffka Margit (A MTAK közleményei 10. Budapest, 1980)
A fiatal Kaffka Margit
27 Kesztyűs boltba és varrodába akarták adni tanoncnak. Csupa olyan munkára, amihez Kaffka Margit egész életében nem értett. Talán — a rossz anyagi körülmények mellett — azért is gondoltak erre a pénzkereső foglalkozásra, mert akkor még leányközépiskola csak egy volt Nagykárolyban. A "Szatmármegyei Nőegylet Nőipariskolája", ahol azonban az elméleti osztályokat is el lehetett végezni. A Piarista főgimnáziumból néhány tanár vállalt órákat és a tanári diplomával is bíró lutheránus lelkész, Boross. Ezek tanították a növendékeket. Mivel Kaffka Margit szembaja ismét kiújult, s csak szemüveggel tudott dolgozni, végül is ebbe az iskolába Íratták be. Itt végezte el az I. és II. "felsőt". így került egy osztályba a II. évben anyai ágon harmadunokatestvérével, Nemestóthy Szabó Hedviggel. Már kisebb gyermekkorukban is el-elvitték őket a szülők egymáshoz, de a barátság itt az iskolában erősödött s évekig tartó levelezésben sokáig fennmaradt. Kaffka Margit nagyanyja: Nemestóthy Szabó Emma másodunokatestvére volt a Nemestóthy Szabó Hedvig apjának, aki Nagykárolyban közjegyző volt. * Ehhez az időhöz fűződik Kaffka Margit első irodalmi tevékenysége. II. felsőbe járt és a VI. gimnázisták akkor egy litografált ifjúsági lapot szerkesztettek "Ébredés" címmel. Ennek egy melléklete is volt: "Hölgyvilág". —"Minket — mondta el nekem Nemestóthy Szabó Hedvig — külön megkértek a fiúk, hogy írjunk a lapba. Én a szorgalmas dilettáns már rég beadtam "beszély"-emet, a jövendő írónő azonban lusta volt és csak halogatta az írást. Direkt könyörögnöm kellett neki, míg végre nekifogott és megcsinálta. "Pintyőke" álnév alatt. A fiúktól a szerkesztői üzenetekben áradozó elismerést kaptunk, otthon azonban — no és az igazgatónőtől megrovásban részesültünk, főképpen azért, mert a "fiúk lapjába" írtunk." Ezt egy novellában: "Hölgyvilág", fel is dolgozta Kaffka Margit. Megjelent a Révnél címűkötetben is. "Nagyon sokat voltunk együtt abban az időben" — folytatta Hedvig. "Elválaszthatatlanok lettünk. Ha szabad időnk volt, kiszöktünk ketten a Posta-rétre, vagy a Somos-erdőbe, ennivalót és könyveket vittünk ki, ott olvastunk és beszélgettünk vég nélkül." * Nehéz élete volt otthon. Vigyázni kellett három mostohatestvérére. "Habár az édesapám idejében egyre nyakamon ült is a bonne, most azért szívesen futkostam a boltba rizskását hozni, óvóba kísértem a kicsinyeket és szegény mesterleányokkal, nagynéném viselt ruháiban jártam az iskolába." — "Az utcán néha láttam a rokon néniket, amint egy-egy zsalu mögül könnyezve néztek rám és hallottam a sóhajtást: "Mit szólna szegény apja, ha látná?" Szeretett tanulni, de nem volt gondtalan az sem, mert folyton az a kérdés gyötörte, miből tudhatja majd tovább folytatni tanulmányait! 1893-ban megnyílt végre Nagykárolyban a Polgári Leányiskola. Még csak az I. és H. osztályban voltak rendes tanulók, a felsőbb osztályosok csak magánúton vizsgázhattak. Ide vették fel 1892-93-ban a III., majd 1893-94. évben a IV. osztályba. Akkor már barátnője és rokona elkerült Nagykárolyból és a máramarosszigeti zárdában tanult tovább.
