Rolla Margit: A fiatal Kaffka Margit (A MTAK közleményei 10. Budapest, 1980)
A fiatal Kaffka Margit
22 Ez az Uray Margit Uray József és Nemestóthy Szabó Emma leánya volt. Apja — (Kaffka Margit anyai nagyapjai — fiatalon meghalt s nagyanyja másodszor is férjhez ment. Csanády Miklósné lett. Híres szép asszony volt, bolondultak érte. Kedves, aranyos modorú, kitűnő háziasszony. Képtelen volt egyedül élni. Sokat emlegetett asszony volt a megyében. Ennek a leánya volt a Kaffka Margit anyja: Uray Margit. Magas, kékszemű, szintén szép asszony, feketehajú, társaságot szerető, élénk, férfihódító, a kor szavával élve "jukker" asszony volt. Ezt az életlázat anyjától — (Kaffka Margit nagyanyjától) örökölte, no meg azt, hogy jó gazdaasszony volt. Sok bohémség lakott benne. Ha szórakozásról, bálról, mulatságról volt szó, azonnal kész volt rá és semmi áldozatot nem sajnált érte. (Meg is szólták érte pátriájában.) Ennek a két család különbözőségének kettősségéből került ki az életbe Kaffka Margit, — s ezért is kellett erről ilyen részletességgel beszélni. Hiszen ő maga is megírta: — "Bensőmnek folytonos és küzködő kettőssége, ez igen kétféle örökség tusája — mit nagyon analizáló tudatos voltommal minden lépésemben nyomról-nyomra kísérek. Hiszen azt is mondhatnám: ez a csata karakterem, megváltozásaim, történéseim története." — Ezt írja meg "Morvamezőtől Uráig" c. versében is. Ez a "tusa" egész életén végigkísérte, sorsának alakítója volt. S bár folyton ezzel a kettősséggel birkózott, a maga mögött hagyott világot ostorozta és minden igyekezetével ettől akart elszakadni, mégis éppen ez volt a legfőbb erőssége. Emerson [17] mondja egyik esszéjében: "Senkisem teheti függetlenné magát korától és környezetétől, senkisem alkothat olyan művet, amelyben ne volna része kora nevelésének, vallásának, erkölcseinek, művészetének." Kaffka Margitot a szatmármegyei dzsentri világ, — ahol minden nemesi család rokonságban van egymással — (tudom, mert édesanyám is közülük való) — a föld, amelyből ki akart szakadni, nem engedte el. A pusztuló megyei világ, melyet olyan igaz megvetéssel és keserűséggel nézett, haldokló kispolgári életével és a "kisúrhaddal" (ahogy egyik versében írta), mégis eleven életté vált benne. Éppen ez a mély gyökér az, amely minden életmegnyilvánulásában megmutatkozik, s ezért az a munkája, amely ennek minden keserű élét és fonákságát feltárja, s a vele való összetartozását legjobban igazolja, a Színek és évek c. regénye az a könyv, mely nevét minden időkre fenn fogja tartani. Kicsi gyermekéveit a jómód, kényelem s a család melegsége fogta körül. Apja jól kereső ügyvéd, majd megyei főügyész volt, családját magas szinten tartotta, semmiben hiányt nem éreztek. ^ Hat évének betöltése után, apja, aki beteg volt, hirtelen, keserű önelszánással ment el, idő előtt. Vagyon nem maradt utána, csak a család és a város tudatában az öngyilkosság végzetes és keserű emléke. Az akkor ott élő emberek mind tudták ezt, s a Kaffka család ma élő tagjai is ezt igazolták. S ezt igazolja a gránit síremlék is. "Állíttatták bánatos szülei." - Csak a szülei. "En egészen jól emlékszem még mindenre — írja Kaffka Margit —hisz hat éves voltam, amikor meghalt. Ha behunyom a szemem akkor egészen jól látom a mi nagy kertünket, ahol egy hűvös lóca volt a bodzafák alatt és a palánknál egy napos lóca. Cecilre is emlékszem, aki német lány volt nálunk. Milyen erős nagy napsütés volt mindig a mi kertünkben, — az egész
