Rolla Margit: A fiatal Kaffka Margit (A MTAK közleményei 10. Budapest, 1980)

A fiatal Kaffka Margit

133 A következő: részvétlevél, barátnője huga halálakor. XLI. "Nemestóthy úrleánynak, Nagy-Károly Kedves jó Heddám! Nagyon szeretnélek igaz szeretettel magamhoz ölelni most, — és veled sírni jó soká, — de írni, — édes Istenem , — a legigazabb szó is fráziskép hat most az érzékenységedre, — és tudom, hogy nem vársz egyebet most az emberektől, mint hogy egy kicsit békében hagyjanak és bezárkózhass a fájdalmaddal. Sorolhatnám elő a kopott, hideg érveket; ő neki jobb igy talán, —majd az idő, — az Isten rendelése. Miért? Az intelligencziád úgyis tisztában van ezekkel rég, — és mégsem békültél meg a nagy lehetetlennel! — hova teszed ezentúl azt a szinte már anyai gyöngédséget, a mivel a szegény hugocskád beczézted eddig. Sírj sokat, édes jó Hedvigem, — és a végén tudom, hogy erős leszel mégis,— mint a hogy erősek vagyunk mindnyájan, intellektuális modern teremtések, — a tovább élésben, — szürke szívósságban, — uj utak megtalálásában. Nem lehet szépen elmenekülni az egésztől, — fölmenteni magunkat az ezutánvaló keserűségektől és meghalni valami nagy fájdalomban, — bármilyen könnyű volna és kívánatos.— Tovább fogsz élni és módot lelni a tehetségeid, erőd és gyöngédségeid tovább pazarlására. Tudom.— Talán rideg a vigasztalásom, — nem is vigasztalás, — de olyan makacsul erős a hitem, hogy megtalálod benne azt, a mit legjobban szeretnék csak egy egyszerű szóval megüzenni, — hogy minden társaságbeli hullámzások ellenére is a rég vonzalommal, igazán, nagyon szeretlek. — Isten áldjon Heddám! Miskolcz 1903. jun. 30. Ölel Margit." Merített levélpapír, 3 és fél oldal. Sötétlila nemesi pecséttel. * A barátnőjéhez írt levelek közti időszakban is folyt a levelezés Gellért Oszkárral. 1903. ápr. 23-án, majd május 3-án, jún. 24-én, jún. 30-án, júl. 1-én, júl. 10-én irt neki, — csodálatosképpen a leveleken — néhány kivétellel — dátum is van. A Nyugatban közölt levélből kimaradt ez a részlet: —" És most! Álmodozónak látom! — És — veszedelmes álmodozónak. Nem a világra, — csak egy kevés emberre, a kik legközelebb vannak hozzá. Nem! Lehet, hogy tévedek, és most ilyen bolond őszintének kellett egy perezre lennem." "Húsvétkor Pesten járok. Jónak látja, hogy meglátogasson vagy inkább ne.— A rokonszenvből (Ezt az együgyü szót kell használni) egy vékony kis pókhálószál mintha már szövődött volna közénk, — nem fog elszakadni? Ujabban olyan nehezen